A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. 
Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.
Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lukács Evangéliuma 2, 16-21
Az új év első napján úgy tekintünk Mariára, mint Istenanyára, mert magát az Istent hozta a világra. Megcsodáljuk Mária egyszerűségét, amellyel fogadja a pásztorok örömhírét.
Vianney Szent János az arsi plébános a templomban levő nagy Mária szívbe helyezte a hívek névsorát, ezzel a gesztussal Mária oltalmába helyezte őket. Szerinte úgy kell viselkedjünk, mint a bölcsőben alvó csecsemő, aki reggel, amikor felkel körültekint, hogy megkeresse az édesanyját. Ha látja őt, akkor mosolyog, ha nem, akkor sírni kezd.
Mária szíve sokkal melegebb, a Föld összes édesanyjának a szívéhez képest. Mária figyelmesen hallgatja a pásztorokat, mert úgy tekint rájuk, mint Isten hírnökeire.
Ez a fajta tanulékonyság kell jellemezzen minket is az új polgári esztendő kezdetén, amikor a szentírás szavainak segítségével keressük az új év ránk vonatkozó programját. És megtörténhet, hogy életünk új lendületet, új irányt kap.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda