Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.’’ 
Erre megkérdezték őt: ,,Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?’’ Ő pedig így szólt: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok’’, és: ,,Elérkezett az idő’’; de ti ne menjetek utánuk.
Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég.’’ Azután ezt mondta nekik: ,,Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.
Lukács Evangéliuma 21,5-11
A jeruzsálemi Templom előcsarnokát Jézus megtisztította a kufároktól. Olyan erőről tett bizonyosságot, amely a Templom vezetőségének a fejében is szöget ütött. Az ostor megfonását tekinthetjük jelképes cselekménynek is.
Jézus olyan tekintéllyel beszélt a Templomban levő emberknek, hogy már csak nézésével is rendet csinált. Valahogy úgy is el lehet képzelni, mint egy olyan személyt, aki természetfölötti energiájával vonz, vagy taszít valakit.
Krisztus után 70-ben a jeruzsálemi Templomot a római hatóságok lerombolták. Jézus jövendölése erre vonatkozott. Ugyanakkor hamis messiásokról is beszélt, akik az Ő nevében követelik ki maguk számára a messisási tekintélyt.
A világ végével kapcsolatos ál-jövendölések az ezredforduló küszöbén gomba módra szaporodtak. Ilyen ál-próféták régen is működtek, és a legtöbb embert becsapták, kihasználva a hiszékenységüket.
Olyan eset is volt, hogy az egyik hamis próféta összegyűjtötte az idősek vagyonát, eladatta házaikat azon a címen, hogy ha a világ vége biztosan bekövetkezik, akkor fölöslegessé válnak az anyagi javak, a magán birtokaik pedig elveszítik jelentőségüket. Sok visszaélés történt a hamis jövendölések mediatizálásával.
Jézus apokaliptikus képeket alaklmaz beszédében. A háborúk, természeti katasztrófák még nem jelentenek konkrét világ végét, de erős jelzés értékük van. Ezzel kapcsolatosan pontos adataink nincsenek, éppen ezért a felkészülésben való következetesség a mérvadó. Úgy érkezik meg, mint a halál pillanata, nem tudjuk mikor következik be, ezért állandó virrasztást igényel.
Mi Istenhez tartozunk, ezért az Ő tudta nélkül semmi sem történhet meg velünk. Szent Pál találóan írta: „Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14, 7-8)
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda