Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:
„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!”
Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Lukács Evangéliuma 17, 1-6
A mai evangélium három témát taglal magába, az elsőben Jézus a botrányokról beszél. Beszédének már az elején leszögezi, hogy a botrányokat nem lehet teljesen kiküszöbölni sem a világból, sem a keresztény közösségekből.
A mai kort lehetne a botrányok korszakának is nevezni, mert egyes emberek szeretik és keresik a botrányokat. Ha nem tudnak előrehaladni, a ranglétrán emelkedni, akkor mások hírnevének bepiszkításával, vagy becsületük lejáratásával fogalalkoznak. Viszont ezáltal nem lesznek sem boldogabbak, sem ügyesebbek mások szemében. Egy másik csoportja az emberiségnek egyenesen keresi a megbotránkoztatás lehetőségét. Gyermekkorukban nem kaptak elég figyelmet, elfogadást, dicséretet, ezért feltűnési viszketegségben szenvednek. Ha rendes úton nem tudnak érvényesülni, akkor azzal próbálják magukra felhívni a figyelmet, hogy olyat tesznek, ami másokat felháborít, egyenesen megsért. Alig várják, hogy valaki számba vegye őket, hogy vitatkozhassanak egy jót.
Jézus az evangéliumi szakasz második felében a megbocsátásról tanít. A megbocsátás sajátosan keresztény cselekedet. A vétkezni ige itt magába foglalja az Isten és embertárs ellen elkövetett valamennyi bűnöket. Itt inkább a közösségben elkövetett mulasztásokról, felelőtlenségekről van szó. Mátétól eltérően itt naponta hétszer kell megbocsátani a bűnösnek: a lényeg ugyanaz, mindig meg kell bocsátani. Az igazi megbocsátás azt jelenti, hogy elfelejtünk minden ellenérzést, gyűlöletet, bosszúvágyat és jogot.
A harmadik szakasz a hitről tanít minket. A hitnek nem a nagysága a lényege, hanem annak a létezése. Egy kis hittel az ember nagy dolgokat tud művelni. A hit Isten ajándéka, és hit nélkül senki sem tud tetszeni Istennek.
A tanítványok a saját bőrükön tapasztalták meg a hit törékeny, kicsiny voltát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda