Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. 
Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.
Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.”
A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”
„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Máté Evangéliuma 15, 29-37
A kenyérszaporítás csodája szorosan összefonódik Jézus hegyi beszédének az eseményével. Bár a második kenyérszaporítás eseményét más keretbe helyezi, mégis azt hívatott megerősíteni, hogy Jézus által egy más korszak köszönt be.
A betegek meggyógyítása, a szegények iránti szociális érzék, az örömhír konkrét megtapasztalása mind a már megjövendölt messiási korszak jellegzetességeit idézik fel.
Ebben a változatban elmarad az apostoloknak szóló megbízás. Jézus veszi át a kenyérszaporítás csodájának az irányítását. Bár segédkeznek a szétosztásnál, végig Jézus tartja kézben az események rendkívüli menetét. Ő lesz a pater familias, aki a zsidó pászka megünneplésének gesztusait alkalmazza a kenyér kiosztásának mozzanatában.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda