5. október, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?”

A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

   Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: »Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.«

   Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”

   Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

                                        Lukács Evangéliuma 10, 25-37

   Az irgalmas szamaritánus mindenkinek leckét ad a felebaráti szeretetből. A törvénytudó elméletileg tudta, hogy mi az örök élet titka, de gyakorlatban is meg kellett tanulja. A példabeszéd megmutatja, hogy mindenki az esetleges felebarátunk.

   Olyan példabeszédet mond, amelynek a végén nem lehet semlegesnek maradni. Gyakran előfordul, hogy a szabó ruhája a legelhanyagoltabb, a kőműves háza befejezetlen, a keresztény tele van gyűlölettel és haraggal.

   Az irgalmas szamaritánus példabeszédének a főszereplője valójában Jézus. Ő a minta a felebaráti szeretet helyes alkalmazására. A filipiekhez írt levél foglalja össze ennek az önmagát kiüresíteni képes szeretetnek a helyes formáját: ,,Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2, 6).

   A kereszténységgel sokszor megtörtént, hogy amíg a hívek és az egyház az égre nézett, nem vette észre a mellette levő gondját. A II. Vatikáni zsinat figyelmeztet: ne csak szóval, hanem tettel is szeressünk (Gaudium et Spes; a zsinat II. ülésszaka). Hogyan szeressünk? Ahogyan az irgalamas szamaritánus tette: Meglátta, megesett rajta a szíve (Lk 10, 33b). ,,A szeretet nem enged kibúvót („alibit”): aki úgy akar szeretni, ahogyan Jézus szeretett, az ő példáját kell követnie, főként akkor, ha a szegények iránti szeretetről van szó.”

   Páli Szent Vince életében gyakorolta a felebaráti szeretetet. Amikor tudomására jutott, hogy egy eladósodott családapát akartak gályarabnak befogni, akkor pénzt vett magához, odaadta a fegyőrnek, és helyet cserélt a rabszolgasorsba kényszerített családapával.

   Az irgalmas szamaritánus a másik két szemtanúval ellentétben, nem sietett el, hanem rögtön segítséget nyújtott a megsebesített idegennek. Nem kényszerűségből, hanem nagylelkűségből. Megértette, hogy minden jó felülről érkezik. Nem akciós szeretet, hiszen még az utógondozásra is gondja van. A keleti szóhasználatban valakivel irgalmasságot cselekedni annyit jelent, mint valakivel úgy bánni, mint egy családtaggal. Nincs kétfajta szeretet, nem lehet alkalminak, túl korainak nevezni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…