29. november, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok!

Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.

   Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!

                                              Márk Evangéliuma 13, 33-37

  Advent első vasárnapja egy meghívást tartalmaz, elsősorban a virrasztásra és az imádságra. Isten nem tartja meg magának a hatalmat, hanem megosztja azt szolgáival. Nem felelőtlenül, hanem megelőlegezett bizalommal. Nem tudhatja, hogy a szolgák hogyan fognak élni a lehetőséggel. Lehet, hogy jóra használják majd a kapott hatalmat, de az is megtörténhet, hogy visszaélnek vele. Isten azonban vállalja ezt a kockázatot, mert tudja, hogy mi emberek csak a bizalom útján tudunk eljutni Hozzá.

   Advent a megszentelt várakozás ideje, illetve a várakozás szentsége, – mondta egykor Pilinszky János. A minőségi idő időfeletti, mert megbontja a múlt, jelen, jövő hármas intervallumát.

   A várakozás azt jelenti: kilépni a megszokottságból. A sok vihar, ami körülvesz, abból kiemelkedek, ránézek, és lelki csendet teremtek magamban. Ebben a csendben születik meg az igazi találkozás. Az Úr a szellő csendjében érkezett Illés prófétához. Az Isten lelkünket felkeverő vihara csak így bontakozhat ki bennünk.

   Ma az emberek a látványt és a cirkuszt keresik, de amikor megtalálták azokat csak újabb csalódás éri őket. Aktív várakozás, aktív csend. Isten csak a mi közreműködésünkkel tud cselekedni, megszólalni. Miről szól a várakozásod? Igazi találkozásra készülsz, vagy egy újabb meglepetést vársz? A meglepetés csak akkor érkezik meg, ha tudatosan várod, készülsz rá.

   A várakozás megtanít a türelemre és az odaajándékozásra. Csak az tud igazából meglepni minket, akit szeretünk és aki viszontszeret minket.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom