Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: 
„Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételt: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
János Evangéliuma 20,19-23
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának és az Egyház születésének az ünnepe. Ezen a napon teljesedett be az az ígéret, amit Jézus elmenetele előtt tett, ti. elküldi apostolainak a vigasztalót, aki bátor tanúságtevőkké formálja őket. Fontos azt is leszögezni, hogy Isten nem méri szűkösen a Lelket. Jézus saját küldetését átruházta minden keresztényre. A Lélek által mindenkit arra akkar képessé tenni, hogy az ő országáról tanúskodjon tetteivel és szavaival.
A Lélek ajándékait a keresztény nagykorúság szentségében, a bérmálásban mindannyian megkaptuk. A bölcsesség ma is segít abban, hogy szeressük azt ami jó, ami Istennek is kedves. Isten azt akarja, hogy az emberi nem egy családot alkosson, amely a Szentháromság köré épül.
Néha hirtelen világosan kezdünk látni dolgokat. Amit korábban értelmünkkel nem tudtunk felfogni, azt a Lélek segítségével megértjük. Olyan rejtett dolgokra jövünk rá, amelyekre saját emberi képességeinkkel képtelenek lettünk volna. Ezt az értelem karizmájával szerezhetjük meg.
Gyakran imádkozzuk, hogy legyen meg Isten akarata a mi életünkben, de konkrétan csak akkor ismerjük fel azt, amikor működik bennünk a jó tanács.
Pünkösd előtt az apostolok bezárkóztak önmagukba, nem láttak ki saját problémájukból. Ezt a szűk látókörűséget oldja fel a barátorság. Nem tévesztendő össze a vakmerőséggel, amely gyakran eszeveszetten rohan a saját vesztébe. Nem egy mesterséges serkentőről van szó, hanem a lélek mélyén szunnyadó bátorságról, amely biztonságot és bizalmat ajándékoz nekünk.
Az információk áradatának korszakában szükségünk van egy szűrőre, amely abban segít minket, hogy a kapott információkat Isten nézőpontja szerint közelítsük meg. Hiszen egy-egy álhír könnyen megtéveszthet minket. Ilyen volt Szókratész hármas szűrője. Egyszer valaki a saját barátjáról akart híreket közölni vele. De mielőtt meghallgatta volna, hármas szűrőt állított fel a híresztelésekről. Az első az igazság szűrője. A hírhozó megvan-e győződve arról, hogy amit mondani akar megfelel a teljes igazságnak? A második szűrő a jóság. Amit mondani akar az a másik javát szolgálja, vagy kárára van? A harmadik a hasznosság elve, miszerint a közölni való hasznos mindenki számára. Ha ez a három elv nem teljesült, akkor nem látta értelmét az információ továbbítására. A Lélek minket is megtanít hasznosan kezelni az információkat.
Saját gyengeségeink gyakran elbátortalanítanak minket, ezért fontos, hogy a tiszta víz forrásából merítsünk. Másképpen az első megtorpanáskor elveszítjük tájékozódási képességünket. A jámborság segít abban, hogy ne saját erőforrásainkban bízzunk, hanem Krisztusban.
Istenre tiszteletreméltóan és döbbent áhítattal kell figyeljünk. Nem szolgái, hanem munkatársai, partnerei vagyunk Istennek. Pontosan ezért kellő tisztelettel kell Hozzá forduljunk, mert Fiában új szövetséget kötött velünk. Ezért a legnagyobb tisztelet illeti meg részünkről.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom