4. július, 2020Igehirdetések Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

   Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

                                                                      Máté Evangéliuma 9, 14-17

   A böjtről szóló vita egy újabb példabeszédre ad alkalmat. Jézus egy olyan farizeusról állít képet, aki hetente kétszer böjtől (Lk 18, 9-14), Márk az öntetszelgő és magamutogató farizeusi böjtölési magatartást jeleníti meg (Mk 6, 16-18).

   Jézus kérdéssel válaszol. Lukács példázatában egyenesen a farizeusok szemére hányja a böjtölés időszerűtlenségét (Mk 2,19), hiszen lakodalom alatt nem szoktak böjtölni. Az ószöveségben a lakoma Jahve és népe kapcsolatát jelképezi. Ennek a témája itt is jelképes jelentésű. A szentírásmagyarázók véleménye eltér abban, hogy vajon Jézus önmagát a vőlegénnyel azonosította, vagy sem.

   De ha figyelembe vesszük, hogy a menyegzővel egyenértékű üdvidőszak az ő jelenlétének és működésének köszönhetően érkezett el. A böjti időszak majd akkor érkezik el, amikor Jézust, azaz a vőlegényt elvétetik (Iz 53,8). Ez a böjtölés Jézus szenvedésével és halálával új értelmet kap. A tanítványok böjtje Jézus szenvedésére való emlélkezés. Nemcsak időben, hanem tartalomban is kapcsolódik Jézus szenvedéséhez. A Didaché ókeresztény irat tanúskodik arról, hogy a keresztények szerdán és pénteken böjtöltek.

   A jézusi hasonlatok az új üdvrend vallási gyakorlatait állítja szembe a zsidók régi vallási rendjének a gyakorlataival. Márk új ványolatlan posztóról beszél, Lukácsnál Jézus még ésszerűtlenebb mondást idéz. A foltozáshoz szükséges darabot egy új ruhából tépik ki. Jézus új rendszere sem azért van, hogy a régi rendszer hiányosságait pótolja. A probléma időszerű volt, mert a kezdetek egyházában sokan az ószövetségi törvény érvényessége mellett törtek pálcát, illetve a kereszténységet zsidó szokásokkal próbálták ötvözni. A második hasonlat az új bor és a régi tömlők összeférhetetlenségéről tárgyal. Jézus tanítását sem a régi fényében kell befogadni, hanem új szellemben gyakorloni.

   Lk 5, 39. verse egy új szabályt tartalmaz, amely nem található meg a többi szinoptikusoknál. Sokan elhagyták ezt a részt, mert ellentmodásosnak tartották, Jézus azonban azt szerette volna kihangsúlyozni, hogy aki a régivel megelégedett, annak nehéz újra váltania. Lukács arra akart választ kínálni, hogy miért nem fogadták el sokan Jézus új életrendjét.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…