18. január, 2021Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:

   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz.

   Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat.

   A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!”

   Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzős; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”

   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

                                    Máté Evangéliuma 25, 1-13

   A tíz szűzről szóló példabeszéd a lelki éberségre int. Krisztust vőlegényhez hasonlítja, a várakozó Egyház tagjait pedig a szűzekhez. Vajon ki lehetett a menyasszony, ha a példabeszéd tízről beszél. A szüzesség a lelki tisztaság, az erkölcsi feddhetetlenség jelképe. És az érkező Krisztus számára nem elégséges a törvények betartása, a tisztaság megőrzése, többet vár el követőitől. Keleten a házakat mécsesekkel világították ki. Ezeket olajjal töltötték fel, nagy hanyagságot jelentett, ha valaki csak kényelemből, vagy gondatlanságból üresen hagyta azokat, főleg, ha rabszolgáról volt szó.

   Krisztus eljövetele a mai napig bizonytalan, ezért óvva kell ügyeljünk arra, hogy amikor megérkezik lelkileg is készen találjon bennünket. Jézus nem a tisztasággal törődik, hanem az égő mécsesekkel, amelyek a helyesen működő lelki életet jelképezik. Az égő lámpások az életünk során megtett jócselekedeteket jelképezik, ezek hiányában, illetve szűkösségükben még nem vagyunk eléggé felkészülve a nagy találkozásra

   Bruno Ferrero egyik története jut eszembe, címe: Isten látogatása. Egy szép napon valaki megtudta, hogy Isten nála fog vendégeskedni. Nagy izgalmában kapkodni kezdett, és nekifogott a ház kitakarításának. Mivel nagy volt a rumli, ezért segítséget kért a járókelőktől. Valaki valóban meghallotta, és a segítségére sietett. Vállvetve takarították ki a szobákat, törölték le a port, mosták le az ablakokat. Végül az ember felsóhajtott és az asztalhoz hívta a segítségét: Most már jöhet a látogatóm, most már jöhet az Isten. Vajon mire vár? Már itt vagyok, mondta a másik, és leült az asztalhoz.

   Valahogy ehhez az emberhez hasonlóan küszködünk a hétköznapjainkban, azt gondoljuk, hogy Isten nincs még mellettünk. Pedig minden vállalkozásunkban, munkánkban, törődésünkben velünk van, és biztosít minket segítségéről, jelenlétéről.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…