30. március, 2021Igehirdetések Uram, miért ne követhetnélek most? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:

yok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták kiről mondta ezt.

   A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”

   Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

   Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja öt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

   Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted,” Jézus ezt felelte neki: „Életedet adod értem? Bizony bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

                                                  János Evangéliuma 13, 21-33.36-38

   Jézus lelki megrendülését azzal magyarázza a szent író, hogy ismerte annak a személyét, aki közvetlenül el fogja árulni Őt. A többi apostol nem érti Jézus megrendülését, és Júdással folytatott beszélgetését sem. A Szeretett tanítvány kérdése adja meg a rejtély nyitját. Jézus megdicsőülése küldetésének beteljesítéséből fakad. Júdás távozása után a jelenlevőket fiacskáimnak nevezi. Ez a kijelentés a pátriárkák búcsúzására emlékeztető gesztus. Jézus elmenetelének módja és helye bizonytalan. Péter azzal próbálja a feszültséget oldani, hogy fogadkozni kezd. Még nem érti, hogy mi fog történni, de vakmerően szeretné Mesterét bárhová követni. Jézus válasza még jobban növeli a feszültséget, mert nyitva hagyja a követésére vonatkozó lehetőségeket. Itt utalás található Péter későbbi vértanúságára. Péter vakmerősége a nagypénteki események következtében kevésnek bizonyul ahhoz, hogy Mesterét követni tudja a Kálvárián.

   Az utolsó vacsora beszédében kiolvasható a tanítványáért aggódó Jézus szeretete és gondoskodása. Nem akarja őket tudatlanságban hagyni, de nem kimélheti meg őket saját döntéseik következményétől sem. Csak a nagyheti és a húsvéti események fényében fogják megérteni az utolsó vacsora mély mondanivalóját. Az utolsó vacsora egy előjátékhoz hasonlítható, amelyben a tanítványok csak passzív hallgatói voltak Jézus jövendölésének. Nem érthették meg, hogyan fog Jézus eltávozni közülük, és hogyan fogja Őt az Atya megdicsőíteni.

   Jézus fájdalmát növelhette az apostolok legyőzhetetlen tudatlansága, valamint a küszöbön álló árulásuk. Megható ahogyan Jézus viszonyul hozzájuk, hiszen már tudja, hogy szét fognak széledni, de azt is tudja, hogy húsvétkor újra egy közösséggé forrnak.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom