23. március, 2020Igehirdetések No comments

    Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken.

   Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.

   Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.

   Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”

   Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

                                                      János Evangéliuma 4,43-54

   A királyi tisztségviselő fiának/szolgájának a meggyógyítása Jézus személyének a tisztázására is szolgál. Bár Názáretben elutasították, Kafarnaumban, illetve Kánában szívesen fogadták. Itt is a hit témája kerül előtérbe. Míg más változatokban a küldötteket le akarják beszélni az apa barátai, itt a szolgák találkoznak Jézussal, hogy beszámoljanak a gyógyulásról.

   A gyógyítás csodája nem automatikusan történik, hanem egy igen lényeges párbeszéd előzi meg. Ebben a személyes találkozásban Jézus a tisztségviselő hitéről érdeklődik. Számára nem közömbös a bajbajutott hivatalnok személyes hozzáállása. Ebből a párbeszédből is kiderül, hogy a csoda nem automatikusan történik, fontos erre a hit válasza. A tisztségviselőnek nincs más választása, meg kell vallania hitét, vagy hitetlenségét, nincs idő a párbeszéd előkészítésére, kétértelműségekre.

   Jézus megelőlegezi a hivatalnok válaszát, biztosan ismeri hitének mibenlétét, ezért nem várja meg a hazatérését, hanem ugyanabban az órában meggyógyítja a fiát/szolgáját. Nem marad el a hivatlanok pozitív reakciója, ez is a hitének a bizonysága. Hite más szintet, színezetet kap, eddig vakon, illetve tapasztalat nélkül hitt, nem ismerte a hit gyógyító, megerősítő szerepét.

   Nekünk is fontos, hogy legyen egy kezdetleges hitünk, amely majd időközben átalakul, megújul. Jézus mindig a már meglévő hitre alapozza a misszióját. A hit csodákra képes, de nem támaszkodik csodákra. Hitünk biztos jele a hála. Amikor felefedezzük életünk kegyelmeit, akkor átalakul a hitünk, életfelfogásunk. Nem arra tekintünk, ami nincs meg, illetve, ami hiányzik, hanem arra, amit már ingyenesen megkaptunk. Szegényes volna az a hit, amely nem látatja meg velünk a kapott kegyelmeket, amely csak koldulni tud, de nem jut el a hálaadásig, a belátásig.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…