Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Máté Evangéliuma 5, 13-16
Példabeszédében Jézus olyan elemeket használ fel, amelyek létfontosságúak voltak az ókori világban. A jó tanító olyan, mint a jó só. A só nem veszítheti el az ízét, de a judaizmusban tisztátalanná válhat. A sónak kettős szerepe van, ízesít és tarósít.
Ugyanilyen minőségben ízesíti meg a jó tanítvány az életet az evangélium szavával, Istenhez vezeti a megtört szívűeket, illetve lelki sebeikre orvosságot kínál. A világosság az élet szimbóluma. Ahogyan a nap sugarai bevilágítják a világot, ugyanúgy a jó tanítvány fényt ad a vakoknak, irányt mutat az eltévedteknek. A felkelő Napunkhoz vezeti a hitetleneket.
A jó tanítványnak tehát kettős szerepe van a világban, ízt ad az életnek, fényt gyújt a lelki sötétségben élőknek. A hegyen épült város Krisztus szimbóluma, mert Ő lett az az alapkő, amelyet Isten adott a hívőknek. Ahogyan az olajlámpa felemészti a világításra használt anyagot, ugyanúgy áldozza fel az életét másokért a tanítvány. A tanítvány elsősorban az életre kell vezesse az embereket, ezért csak alázatosan végezheti munkáját. Ügyelnie kell arra, hogy elkerülje a gőgnek még a látszatát is.
A tanítványok sója és világossága az istendicsőítésre kell vezesse az embereket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom