3. április, 2021Igehirdetések Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt!

   Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek.

   Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.

   Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”

                                                      Márk Evangéliuma 16,1-7

   Húsvét szent éjszakája bevezett minket a feltámadás és a keresztség misztériumába. A sötétséget, amely a bűn jelképe, felváltja a hit, a feltámadás öröme és világossága. Ez a feltámadási szertartásnak egy nagyon fontos része, mert erős szimbólumokkal fejezi ki a megfoghatatlant, azt amit csak sejteni lehet.
Az éneklő diakónus, vagy áldozópap a húsvéti öröménekben a világosságot a méhek áldozatos viaszából készített gyertyával jeleníti meg. Szent Ágoston nyomán mi is mondhatjuk, hogy áldott ez az éjszaka, és a bűn, amely ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt.

   A keresztség liturgiája feleveníti a Teremtő Lelket, aki a teremtés hajnalán a vizek felett lebegett, és a víznek megszentelő erőt adott. Az Egyház tagjai a keresztség által gyarapodnak és kapcsolódnak bele Krisztus életébe. Ez viszont nem egy jelképes cselekedet, hanem ígéret. Ezen az éjszakán megismételjük a keresztségi fogadalmainkat, és újra megvalljuk keresztény hitünk legfontosabb hittételeit.

   A húsvéti gyertya nemcsak a templomot világítja be, hanem felkészít bennünket, hogy találkozhassunk az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztussal. Jézus nemcsak áldozatként van jelen az oltáron, hanem feltámadottként is.

   A kenetvivő aszonyok már húsvét hajnalán meglátogatják az Úr Jézus sírját. Nagy meglepetésükre a sírkő el volt hengerítve, Krisztus helyett angyallal tálkoztak. Az angyaltól tudják meg, hogy Jézus feltámadott. Az angyal megadja tartózkodásának a pontos helyét.

   A szent asszonyokhoz hasonlóan mi is az üres sírt keressük addig, amíg nem találkozunk a Feltámadottal. Mi is kereső keresztényként kell éljünk, aki nyított szívvel és a hit világosságával keresi a húsvéti fényt. Aki keres, talál – mondja Krisztus.

   Nem elégedhetünk meg mások tanúságával, hanem meg kell keressük életünk Krisztusát, a Feltámadottat, mert nem mindegy, hogy másokra hallgatva járunk a hit útján, vagy már találkoztunk Krisztussal, és ez a találkozás határozza meg személyes hitünket és keresztény életünket. Ma a világnak tanúkra van szüksége, akik személyes életükkel, hitükkel mutatják, szülik meg a világnak a Feltámadt Krisztust.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom