25. július, 2021Igehirdetések Telepítsétek le az embereket! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

    Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?”

    Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

János Evangéliuma 6,1-15

Elizeus próféta korában, a nagy éhínség idején történt: Jött egy ember Baal-Salisából és az Isten emberének kenyeret hozott az első termésből: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a zsákjában. Erre Elizeus megparancsolta: „Adjatok enni az embereknek!”

Szolgája ellene vetette: „Hogy adjak ennyit száz ember elé?” De ő azt felelte: „Adj csak az embereknek enni! Mert ezt mondja az Úr: Esztek és még marad is.” Erre eléjük tette, azok ettek és még maradt is, ahogy az Úr mondta.

A Királyok második könyvéből 4,42-44

    Jézus nem uralkodni jött a Földre, hanem szolgálni. Az első olvasmánynak és az evangéliumnak van egy közös vonása: mindkét esetben a szereplők olyat kell adjanak másoknak, amivel nem rendelkeznek. 

Elizeus felszólította szolgáját, hogy etessen meg száz embert húsz kenyérrel. Jézus még nagyobb lehetelenséget kér apostolaitól, hogy ötezer embernek adjanak enni öt kenyérből és két halból. Az evangélium több olyan eseményt tartalmaz, amikor Jézus lehetetlent kér követőitől. Minezt abban a tudatban teszi, hogy a hit csodákra képes az emberek életében.

Néha tőlünk is olyat kér, amire képtelenek vagyunk. De ha azt a keveset kezdjük osztani, ami a rendelkezésünkre áll, akkor a csoda megtörténik.

Minél többet adunk a magunkéból, annál gazdagabbak leszünk. Van a mai evangéliumnak egy lehetetlen logikája: adni, azt ami nincs, ami nem elég. Mégis megsokasodik. Mindenkinek van az életében valami, amivel gazdagíthatja mások életét.

A kereszténység ilyen értelemben az adkozás vallása, mert így kezdődött a megváltás: az Atya adta nekünk a Fiút, Ő pedig elküldte nekünk a Szentlelket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom