Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe.
Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse.
Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fial” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Márk Evangéliuma 3, 7-12
Jézus valóban olyan főpap, aki nem kell saját bűneiért áldozatokat bemutasson. Azok a személyek, akik kapcsolatba léptek vele mindig érezték személyének vonzását. Úgy mentek hozzá, mint a pásztor nélküli juhok. Még átkötő útjain is elkísérték. Szinte egész nap követte a tömeg. Egy átlagos embernek nagyon fárasztó volna, hogy valaki lépten-nyomon a sarkában van és követi. Érdekes, hogy Jézus nem rázza le a hozzá özönlő tömeget. Nem menekül a tömegtől, hanem kiterjeszti küldetésének a határait. A kafarnaumi zsinagógában megszabadított egy megszállotat az ördögtől, meggyógyított egy béna kezű embert.
A felsorolásból hiányzanak Szamaria és a Tízváros települései. Elsősorban Judea lakoságát szólította meg, de később elmegy a pogányok lakta területekre.
A tisztátalan lelkek megint öntudatlanul tanúságot tesznek istenségéről. Jézusban felismerik a “szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített” (Zsid 7, 26b) messiási tulajdonságokat. A természetfeletti lények felismerik Benne a szentet, és azt, hogy nem a világból való. A felettük gyakorolt hatalom Jézus végérvényes győzelmét vetíti előre. Amikor másodszor visszatér, akkor az Atya felruházza a teljes dicsőséggel, megkapja a teljes hatalmat a világ felett.
Jézus érkezésének eszkatologikus feszültsége mindig kísértést jelent a várakozó hívek számára. Nem sejtett órákban, időpontokban fog érkezni, ezért érkezése mindig aktuális, de nem biztos. A felkészülés, a készenlét, ezért mindig aktuális. Isten a meglepetések mestere, mert nem tudjuk mikor érkezik meg személyes életünkbe. Vajon lesz-e akkor látó szemümk, halló fülünk, nyitott szívünk? Vagy úgy jár velünk is, mint ahogyan Jézus járt kortársaival: “mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak” (Mt 13, 13b).
Járjunk világosságban, éljünk tisztességesen, hogy majd mi is megláthassuk arcának fényét! Az Úr nem késik, egy kis pillanat és elérkezik, hiszen előtte egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. Őt nem kötik az idő és a tér korlátai. Akkor és ott jelenik meg, ahol éppen akar. Ezért nem mindegy, hogy mivel töltjük a rendelkezésünkre álló napjainkat.
T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom