13. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben:

    Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!

   A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.

   A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.

   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

                                 Máté Evangéliuma 18, 21-35

   A megbocsátásról szóló tanításába Jézus belefűzi a könyörtelen szolga történetét. A példabeszéd végső következtetése, hogy mindannyian talentumokat kaptunk, és mindannyian tartozunk Istennek. Van, aki a tehetségét kamatoztatja, az emberiség javára fordítja, mások azonban elherdálják azt. A tanévkezdés elején jó volna átvizsgálni, hogy melyek azok a talentumok, amelyeket mindenki külön-kükön kapott Istentől. Madách Imre, Az ember tragédiája c. művében a 12. színben leírja, hogy menniyre téves tud lenni az emberi képességek, talentumok felértékelése. Olyan híres személyiségeket sorakoztat fel, mint például Luther, Cassius, Platón, akik a képességeikhez viszonyítva szolgai feladatot kell ellássanak. Egy állandó szorongásban kell éljenek, mert a társadalom nem adott lehetőséget talentumaik kamatoztatására. Nemcsak a talentumok fontosak, hanem egy olyan környezet kialakítása is, amely kedvezően hat a teljes személyiség kibontakoztatására.

   Tény, hogy a talentumokat kölcsönbe kaptuk, és nem az a feladatunk, hogy összehasonlítgassuk önmagunkat, talentumainkat másokéval, hanem inkább az, hogy felfedezzük őket, és fejlesszük őket. Valamikor az iskolában együtt volt a nevelés és a tanítás. Ma sokat változott ez a szemlélet, és nagy a kísértés, hogy agytrösztöket neveljenek fel, érzelem, elhivatottság nélkül. Az iskolai nevelést a sikerorientáltság, a megfelelési kényszer hatja át. Pontosan itt lehet nyomon követni sok közösség belső dinamikáját, nem az önállóságra, szabadságra épülnek, hanem a megfelelési kényszer hajtja őket.

   Egyik veszély, tehát a másokkal való összehasonlítgatás, a másik pedig a másik talentumának a megkérdőjelezése. Mivel ezeket ajándékba kaptuk, ezért Istenen kívül senki sem kérheti számon tőlünk. A könyörtelen szolga nem fedezte fel a talentum ingyenességét, ezért viselkedett olyan zsaroki módon a sorstársával, a kollégájával. Az Úr elnézte pazarló életét, tehetségének az elherdálását, ezért még arra sem hivatkozhat, hogy nem kapott helyes mintát, jó példát.

   Köszönjük meg Istennek a kapott talentumainkat, és próbáljunk arra figyelni, hogy milyen módon tudjuk őket fejleszteni, saját és mások javára felhasználni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…