17. március, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!

   A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.

   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

                                                          Máté Evangéliuma 18, 21-35

   Péter kérdése a megbocsátás mértékéről szól. Jézus válaszában a megbocsátás fontosságát hangsúlyozza ki, valamint annak a mindenkori érvényességét. A téma jobb megértése miatt egy szívtelen szolgáról mond példabeszédet, amelyben kidomborítja a megbocsátás kölcsönösségen alapuló természetét. A példabeszéd három egymástól jól elkülöníthető részből tevődik össze: a király magához hívatja a szolgáit, kiderül, hogy egyik közülük egy vagyont érő összeggel tartozik neki, majd elengedi annak a tartozását. A második jelenet a szívtelen szolga és egy másik szolga beszélgetése, amelyből kitűnik a szolgatárs kegyetlen természete. A harmadik rész pedig a büntetés az előzmények fényében.

   Jézus szerint nem elég a bocsánatot elfogadni, hanem ezt viszont kell gyakorolni. A szívtelen szolga nem értette meg a király jószívűségét, nem tanult belőle, nem vonta le a rá vonatkozó következtetést.

   Isten irgalma bár hosszantűrő, de nem végtelen. Nem lehet a végtelenségig visszaélni Isten jóságával. A vakmerő bizalom bűn, mert figyelmen kívül hagyja az igazságosságot és a bűnbánatot. Isten mindig kész megbocsátani nekünk, de elvárja, hogy mi is engesztelődjünk ki ellenségeinkkel és javuljunk meg. Furcsán nézne ki, hogy miközben Isten megbocsát nekünk, mi kegyetlenül elbánunk az embertársainkkal. A bosszú nem old meg semmit. A minap olvastam az interneten, hogy valaki egy büntető féket húzott be, hogy megbüntesse a megelőzött sofőrt. A sofőrnek nem volt elég ideje lassítani és hátulról belefutott a büntetős autójába. A rendőr azonban alapos felmérés után kiderítette az eseményeket, és a büntetőst bünetette meg. Ha szépen tovább haladt volna az úton, akkor elkerülhette volna a balesetet, és még büntetést sem kapott volna. Így anyagi kárt okozott a szabályosan közlekedő sofőrnek, önmagának, és egy büntetést is beszerzett. Mennyire fontos lenne az előzékenység, a megbocsátás gyakorlása a közutakon, több balesetet lehetene megelőzni, kevesebb anyagi és erkölcsi kár lenne.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…