25. október, 2020Igehirdetések Szeresd felebarátodat, mint saját magadat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?”

   Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

                                                                 Máté Evangéliuma 22,34-40

   A helyes önszeretet, a helyes felebaráti szeretet és a helyes Isten-szeretet, a szeretet hármas alappillérei. János első levele abból az alapvetésből indul ki, hogy akkor szeretjük igazából Istent, akit nem láttunk, ha szeretjük az embertársunkat, akit látunk (1 Jn 4, 20).

   A szeretetet nem tárgyalni, hanem élni kell. Pontosan azért oly fontosak XVI. Benedek pápa megfontolásai a szeretetről: Isten és embertárs szeretete a boldogság kulcsa; Ez a kettős parancs nem „elvont elmélet”, hanem „konkrét feladat” minden hívő számára.

   A szeretet, tehát egy fontos feladat. Jézus nem ismer bocsánatot ezen a téren, a mulasztást tartja a legfőbb bűnnek. Ha igazán szeretünk, akkor nem kell azon gondolkozzunk, hogy már ma megtegyük-e az első lépést embertársaink felé, vagy nem.

   Jézus az irgalmas szamaritánus példabeszédében tisztázza a felebaráti szeretet mibenlétét. Nem törvényjavasaltról tart előadást, nem elvont elméleteket gyárt, hanem konkrétan meghatározza a szeretet lényegét. A keresztény ember számára mindig az az embertárs, akinek segítségre van szüksége. A krisztusi logika szerint a szeretet logikája a következő: Isten szeretet, és ha őt imádjuk, az azt jelenti, hogy testvéreinket őszinte szeretettel és nagylelkűséggel szolgáljuk. (Részlet XVI. Benedek pápa katekéziséből)

   Nemes Ödön jezsuita atya Japánban egy többórás előadást tartott a szeretetről. Az előadás végén egy japán szerzetes nővér megkérdezte: Kedves atya, akkor mi a szeretet? Az atya egy darabig elcsodálkozott, majd a következőket válaszolta: Kedves nővér, nézzen a megfeszített Krisztusra, Ő az igazi szeretet.

   Az emberi élet értéke a korokok szerint változott. Titusz római császár egy éhínség alkamával, amikor drága volt a hús rabszolgáival etette meg a halait. Ez emberi élet, füleg a rabszolgák élete egyenlő volt a nullával. A krisztus előtti vallások istenei többnyire embertelenek voltak. Egy ókori mítosz a következőket írja le Artemiszről és Apollóról: irigységből egy Niobenek nevezett anya 14 gyermekét nyílazták le, az utolsó anyaja karjai között keresett menedéket, de az istenség nyíla, ott is utolérte. Az ókorban azt képzelték az emberek, hogy a Isten egy olyan világfeletti hatalmasság, amelynek ha kedvébe járnak, akkor különféle előnyökre tehetnek szert.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…