Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:
Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás.
Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.
Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.
Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból.
Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
János Evangéliuma 17, 11b-19
Jézus valamilyen féle egységet hozott létre az apostolokkal, a követőivel. Jogosan aggódik értük, mert a világ másképpen gondolkodik, közelíti meg az élet dolgait. Jézus egész élete felajánlás azokért, akik hittek tanításában.
Elmenetelének közeledtével megtesz minden lépést azért, hogy biztonságban tudja azokat, akiket szeret. Nem tudja őket valamilyen féle védő búrába helyezni, hiszen ők is a világban élnek. Azonban szükségük van lelki segítségre. A legbiztonságosabb kezekbe helyezi őket, az Atya védő kezeibe.
Bár sok megpróbáltatás fogja érni őket, de mindezek hozzátartoznak a lelki érésükhöz. A kísértésekben, megpróbáltatásokban Jézus lesz a jó pásztoruk, aki szerető jelenlétével támogatja őket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom