26. március, 2021Igehirdetések Sokan hittek Jézusban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”

   A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből.

   Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

                                             János Evangéliuma 10, 31-42

   A szóbeli agressziót a tettlegesség követi. Mivel nem tudták bebizonyítani Jézusról, hogy hamis próféta, illetve szélhámos, a népet fölbújtó egyéniség, ezért káromkodással vádolják meg. Csodával határos módon azonban kiszabadította magát kezükből. Ezen a ponton értjük meg, hogy Jézust nem lehet önkényesen megsebezni, illetve szabadságában korlátozni. A keresztrefeszítése is a saját engedélyével történhetett meg. Milyen csodálatos Jézusnak az Atya iránti engedelmessége. Nem ellenkezik az ellenségeivel, amikor az üdvösségünk forog kockán.

   Jézus érvelése megint világossá teszi, hogy szavai nem tartalmaznak káromkodást. Már a szentírás is Isten fiainak nevezi (Zsolt 82, 6) az embereket. Jézus azonban az Atya megszentelő küldöttje. Amikor önmagát Isten Fiának nevezi, akkor a valóságot mondja ki. Nem üres szavakkal támasztja alá önazonosságát, hanem a tetteire hivatkozik. Mindazok a csodák, amelyeket az emberek közt cselekedett Isten szeretetéről és Fiának hatalmáról árulkodnak. A hallgatóságnak azonban könnyebb volt a tagadást választani, mert másképpen meg kellett volna térjenek.

   Jézus tettei annyiban érik el céljukat, amennyiben elvezetnek arra a felismerésre, hogy Ő az Atyával kapcsolatban van. Másképpen csak egy földi varázsló szintjére süllyesztik le a személyét. A Jordánon túli vidékeken már az emberek fogékonyabbak voltak Isten megszentelőjének a befogadására.

   Uram, add, hogy felismerjük Krisztusban a világ megszentelőjét, akit azért küldtél, hogy tanúságot tegyen Rólad! Ne csak szavait ismételgessük, hanem tettei legyenek számunkra igazi motivációk arra, hogy kövessük Őt, és megvalósítsuk életünkben Isten Országát.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom