> Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni - Imalánc.ro
 
1. október, 2022Igehirdetések Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.”

A Jósiten látta, hogy a pásztor elkeseredett.

Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.

Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked.

Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Lukács Evangéliuma 10, 17-24

Jézus azt tanítja a misszióból visszatérő tanítványoknak, hogy ne legyenek kárörvendők, hanem inkább örvendjenek valamilyen pozitív élménynek. Az ő esetükben ez abból a tudatból kell fakadjon, hogy számon tartják őket a mennyben. Gyakran mi is elfelejtjük, hogy nem egy negatív esemény margójára kell örvendjünk, hanem inkább egy pozitív, építő jellegű esemény miatt. Jézus már tényként kezeli a feltámadását, hiszen a sátán ereje húsvétkor teljesen meggyengült. A sátán már egy láncra vert ebhez hasonlít, aki csak annak tud ártani, aki a láncon közel megy hozzá.

Egy szegény pásztor minden vasárnap valamilyen személyes adományt vitt a templomba, hol egy szelet sajtot, hol egy kis tejet. A mellette lakó szomszédja nagyon gazdag volt, de őt soha nem látta vasárnap a templomban. Amikor hirtelen meghalt, akkor Szent Péter egy kerítésen át engedte be a mennyországba. Egy szép napon nagy készülődés, sürgés forgás volt a mennyben.

Az angyalok kifényesítették az aurájukat, nagy díszmeneteket tartottak. Isten hirtelen fényként suhant be a trónjára. Egy szekéren egy embert vittek a mennyországba, a harsonák szépen hangzottak. A kíváncsi pásztor a kapuhoz sietett, hogy megtudja ki az, akit ilyen díszmenetben várnak. Kiderült, hogy a multis szomszédja volt.

A Jósiten látta, hogy a pásztor elkeseredett. Megkérdezte tőle, hogy mi nyomja a szívét. Ő azt panaszolta, hogy a gazdagot soha nem látta a templomban, még nem is adakozott, mégis ilyen díszmenetben fogadták. A válasz az volt, hogy csak száz évben egyszer szokott egy ilyen gazdag a mennybe jutni, ezért volt akkor ujjongás, ünneplés.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom