31. március, 2020Igehirdetések No comments

   A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

   A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”

   Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”

   Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”

   Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

   Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”

   E szavak után sokan hittek Jézusban.

                                          János Evangéliuma 8, 21-30

   Jézus gyakran beszélt talányokban, főleg olyan közösségben gyakorolta ezt a stílust, ahol a hitnek kevés, illetve semmilyen jelét nem tapasztalta. A szentíró átcsap az Én beszédekbe, amelyek deutero-Izajás szövetségi perét juttatja eszünkbe. Jézust kevesen ismerik fel, főleg azok közül, akik Jeruzsálem vezetői rétegéhez tartoznak. Nem értik beszédét, amikor elmeneteléről beszél, akkor öngyilkossági kísérletre gondolnak. Ez a téves feltételezés rossz színben tünteti fel a személyét. Szemmel láthatóan külön választja egymástól az isteni és földi szférákat, de semmilyen nyoma sincs az apokrif iratokban megfogalmazott dualisztikus szemléletnek.

   A kíváncsiaskodó érdeklődés Jézus kiléte iránt megint egy kis cinizmussal keveredik. Jézus megint a kérdésre kérdéssel válaszol: Miért beszélek veletek egyáltalán? Jézus szavai az Atya ítéletét tartalmazzák. Ez az ítélet a keresztrefeszítéskor történik meg. Ugyanakkor ott fog megmutatkozni az Atyával való egysége. A vita pozitív fejleményekkel végződik, sokan kezdtek Benne hinni.

   Jézus nem a hitelenség őszinte formáját utasítja el, hanem inkább annak a mézes-mázas formáját, amely a saját hitvilágába burkolódzik, és nem fogadja el a vélemények, az egyéni hit különbözőségeit. Mindent egy kaptafára akarnak húzni. Nem türnek el semmilyen egyéniséget a rendszeren belül. Csak az a személy hisz szerintük igazából, aki velük tart, minden más próbálkozást hitetlenséggel bélyegeznek meg.

   Egy ilyen környezetben ma is nehezen tudna egy becsületes keresztény helyt állni. Ott, ahol mindent a rendszeren belül irányítanak, nehéz elfogadtatni az Istenbe vetett hit világosságát.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…