4. július, 2020Publicisztika No comments

   Hála a „civil” kurázsinak, most már nem csak tüntetésekkel, sztrájkokkal, aláírásgyűjtésekkel, villámcsődülettel tudunk „harcolni” légből pottyant jogainkért, hanem az egyre szofisztikáltabb digitális herkentyűkkel is. Sőt, ez már nem is harc, hanem nyomozás. Nyomkövetés. Vigyázz, mert rajtad tartjuk szemünket!

Be vagy kamerázva, mindent tudunk rólad. Sőt a feljelentő még jó szolgálatot is tesz a közösségnek. Kicsinálunk, lejáratunk téged, ha nem a mi kottánkból játszol. A WAZE GPS, az on-line bejelentések olyan hatalmat adnak kezünkbe, ami elbűvöl, megrészegít. Elhiteti velünk, hogy mindenben szakemberek vagyunk, mindenhez „es” értünk. Feljogosítva érezzük magunkat, hogy mindenbe beleüssük az orrunkat, ami nem ránk tartozik, amihez nem értünk, amiben nem vagyunk illetékesek. A balosan értelmezett szabadság és felvilágosultság alapból kínálja a motivációt, a kíváncsiság és a lebutított médiahírek kellően érzékenyítnek és bátorítanak, hogy ne hagyjuk annyiban, hiszen ehhez jogunk van. Pedig nincs Isten, nincs bűn, vagy rossz, holott folytonosan érzékeljük, csak éppen a kényelemindex és a divat szerint soroljuk be azokat. Ha valaki nem beszél a többség nyelvén, átvitt értelemben sem, az megosztó, az provokál. A legnagyobb provokátor és megosztó „személyiség” maga Isten és az ő szent Fia, Jézus Krisztus… Minek szól bele az ember életébe? Ő miért nem annyira „fogyasztható” mint a Sátán ideológusai?

   De maradjon a suszter a kaptafánál. Kezdődött a nyitott társadalom meghirdetésével. Milyen hangzatos, ugye. Ki kell lépni az állam és az egyház szorításából. Szabadon kell bánni az elvekkel és az alapigazságokkal. Le kell rombolni a tabukat. Közben születnek helyettük más tabuk, de az kit érdekel. Mert hisz(i) a pc.(piszi-political correct), akármit nem enged kimondani, vagy leírni. Még Zuckerberg is azt mondta, hagyni kell az álhíreket is, hadd legyen a felhasználónak választási szabadsága. Ha meg akar győződni az igazságról, járjon utána. Vagy cserélje le divatosabbra. Ami nem birizgálja a lelkiismeretét, hanem inkább önbecslését, túlbuzgó egóját tömjénezi. Ez sokkal kényelmesebb, nem? A francia forradalom kifinomultabban, de megismétlődik napjainkban is. Az írástudók árulása és a giccs istenítése szerencsésen, sima, széles úton vezet a minőség leépüléséhez.

   Beszélni kell mindarról, ami addig csak egyesek előjoga volt. Legyen beavatva mindenbe mindenki. Hogy örültek ifjaink a 90–es évekbeli Soros-pénzen létesült magánegyetemeknek, angol nyelvtanfolyamoknak. Aztán folytatódott a Vatikán megtisztításával. legyen nyilvános minden pénzügyi művelet, minden gyermek megrontás-ügy. Bizottságok, be- és feljelentések, hadd lássa a világ, micsoda koszfészek az egyház. Aztán néhány évre rájött az egyik női bizottsági tag, hogy nem elég koherens, nem elég hatékony a bizottság munkája, ő kiszáll. Aztán jött a ’mitúú’-hisztéria. Hangzatos, botrányszagú leleplezések, pellengérre állítások politikusok, színészek, sportemberek világában és holdudvarában: lám így kell ezt! Hulljanak a fejek, le kell vadászni egyenként minket. A nagy pacifizmus és társadalmi igazságosság jegyében. Hadd szűnjön meg minden visszaélés, agresszió, zsarolás, hadd legyen marxi béke és igazságosság a Földön. Aztán amikor ez sem jött össze, következett a családon belüli erőszak tetemre hívása. Perek, újbóli feljelentések, Agatha Cristie-regényekbe illő, folytatásos szappanoperák fizetett médiafelületeken, és amikor beletörött a bicska, s a bíróságok nem mindig hoztak elmarasztaló írtéletet, akkor áttértünk a migráns témára. A ditrói pékekről is hamar elfogyott a liberális mondanivaló. Miután kiátkozták a rasszista, idegengyűlölő jobboldali kereszténységet, a konzervatív egyházat, kijátszották minden kártyájukat, a csoda végül is három napig tartott. Sebaj, a gender téma mindig talál új fogyasztókat, belelovalljuk hát ebbe a szenzációéhes közvéleményt. Nosza, a bukaresti törvényhozás kapcsán újra sikerült lenyúzni még egy rend bőrt a hagyományos úton járó istenfélő nép hátáról. Kiderült, hogy nem a biológiai nemmel van bajuk, hanem azzal, hogy a harcos feministáknak és a gendereknek is legyen ugyanolyan joguk szexuálisan (ki)-oktatni az iskolás gyermekeket, mint a szülőknek, vagy pedagógusoknak. A kisgömböc azonban nem ismer határokat. Annyira öntelt, annyira sarlatán és dilettáns, hogy a kudarcoktól még inkább vérszemet kap. Most már ott tart, hogy le akar számolni az iskolai erőszakkal. Az élhetőbb és piacosabb jövő reményében. Fel kell jelenteni mindenkit, de főleg a diák a tanárát, ha az ,,verbálisan” erőszakot követett el. Ha azt merte neki mondani on-line, bunkó vagy. Felvilágosult szülők most már inkább akarnak otthon ülni és gyerekeiket is ott tartani, nehogy az iskolából valami rossz ragadjon rájuk, anonim meg jelenthetik a tanárt, ha sok házi feladatot adott. Érdekes módon elvileg diákokat védené a tanárok ellenében, holott napjainkban egyre több felvétel, hír kering arról, hogy diákok aláztak meg tanárokat. De az viccesebb, ugye. Mint amikor a férfi jelenti fel az asszonyt, hogy az megerőszakolta őt… Ezt nem kell komolyan venni… Ennek nincs hírértéke. Ezt már nem „veszi be” az ostoba nép.

   A blogger aktivista® szerint szükséges egy szupererő, ami kordában tartja az indulatokat, ami megelőzi az erőszak létrejöttét. Csak éppen azt felejti el, hogy abban a szupererőben a szülők jobban hisznek, mint ő. Mert Isten gondját viseli az életünknek. De ő, mint „szupererő” alázatot, hitet és szeretetet igényel. Nélküle Belzebub harcol saját magával.

   A kígyó harapdálja a farkát…

Forrás: peterpater.com

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…