6. december, 2017Publicisztika Sebestyén Péter – Párhuzamos ál(la)mok? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   A kormányfő nem érti, a szövetségi elnök igenis érti, az államelnök meg rossz viccnek tartja, amit a szocialista pártelnök, Dragnea nagyon is komolyan emleget mostanában. Tudni illik, a hatalmi kiegyensúlyozatlanság miatt az ügyészség holmi párhuzamos államként tünteti fel magát az országban… És ez törvénytelen. Alkotmányossági szempontból őrültség. S mégis…

   De görgessük tovább a gondolatot: meglepően sok átfedés, kapcsolódás mutatkozik e témában életünk szinte minden területén. Ugyanis Romániában több nép, népcsoport él Trianon óta, párhuzamosan. Egy ország adófizetői, állampolgárai vagyunk, ugyanazon nyelvet is beszélünk néha, de máshonnan jövünk. Más a kultúránk, történelmünk, életérzékelésünk, ízlésünk, igényszintünk, felfogásunk, gondolkodásunk. Másak a vágyaink, képességeink, talentumaink. Hiszen másak a génjeink is. Vajon a jövőt illetően is másak az elképzeléseink?…

   Párhuzamosan élünk egymással, egymás között, elbeszélünk egymás mellett. Még a vegyes házasságok is inkább arra valók, hogy valamelyik beolvadjon, mintsem egymást gazdagítsák, öntudatuk erősödjék. Nincs kölcsönösség, nincs átjárás. Sem irodalomban, sem művészetben. Évtizedek óta egyetlen egyszer hallottam egy Bikini-számot a vásárhelyi Víkend telepen, egy nyári napon a hangszóróból. Egyházi berkekben sem tudok olyanról, hogy egy görögkeleti püspök kezdeményezett volna egy megbékélési vagy ökumenikus akciót hívei, politikusai között. Netán keresztény szereteből csitította volna a nyers, magyarellenes erőszakot példájával, befolyásolásával, egészen a parlamenti szintig.

   De párhuzamosan élünk egymás mellett protestánsok és katolikusok, hívők és hitetlenek. Párhuzamosan él bennünk a vágy a jóra és a kísértés a rosszra. Párhuzamosan létezik egy tudattalan, elfojtott énünk, és egy nyilvánosan viselkedni tudó személyiségünk, párhuzamosan létezik az istenképiség, és a rosszra való hajlam, párhuzamosan akarjuk a jót, az igazat, a szépet, de kiváncsiak vagyunk arra is ami megmérgez, beszűkít, becsap vagy tönkretesz minket. Párhuzamosan vagyunk egyazon országnak lakói, de más nemzet részei, párhuzamosan vagyunk egy néphez tartozók, de az emberiség nagy családjának is tagjai. Párhuzamosan létezik állam és egyház, civil és politikai szféra, mennyei és földi valóság. Igen, ezek a keretek, melyben földi életünk, egyéni és társadalmi működésünk zajlik.

   Párhuzamosan akarunk szabadok lenni, de mégis rabjai vagyunk ösztöneinknek, mások ítéletének, a pénzközpontú világnak és az egó hatalmának, erejének.

   S ebben a párhuzamosságban/kettősségben a józan ész mellett mégiscsak az Isten és embertárs szeretetére irányuló tízparancs és a jézusi parancs lelkiismeretünk mozgatórugója. Ez segít eldönteni, miként valósítsuk meg életünk Istentől rendelt célját.

   Ezért jogosít fel minket a Karácsonykor közénk születő Istenfia a reménységre, hogy nemcsak geometriai síkon, de a kegyelmi üdverendben is ezek a párhuzamosságok találkozni fognak a Végtelenben.

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…