29. október, 2020Publicisztika No comments

   Tönkretesz, vigyázz, hogy el ne vessz! Nagy veszély, mely egyre nő, vigyázz, csak vigyázz… a vírustól félj! Valahogy így lehetne átkölteni a Csárdáskirálynő asszonyoknak címzett betétdalát, a jelen járványra vonatkoztatva. És mindez nem polémia, inkább pandémia. Persze kell a maszk, de a fél álarc sem akadályozza meg a vírust, legföljebb megszűri a levegőpermetet, a vízbuborékra csimpaszkodó vírus útját nehezítve. Amennyire a dróthálón fennakad a szúnyog. Befele szűr, de a kilélegzett levegőt képtelen megszűrni.

   Hónapokkal ezelőtt még az volt a tudós vélemény, hogy a nagy meleget a vírus nem éli túl, most már ott tartunk, hogy 28 napig is eléldegél a friss levegőn és szilárd felületeken egyaránt. De a maszk nem védi a lelkünket. Inkább stresszessé és gyanakvóvá tesz. Amit persze szívesebben hívunk ilyenkor tapintatnak, felelősségnek, elővigyázatosságnak. Hogy aztán életkedvünket, élni akarásunkat miszlikbe aprítja, az kit érdekel?

   A tudomány is tanácstalan, kapkod. Riogat és vészhelyzetet hirdet, mert a „nagy tudománya” csődöt mondott. Még Arafat doktor is kénytelen magyarázkodni. Már a próbainjekciónak is megvan az első halálos áldozata. A politikusok – legalábbis nagy részük – meg keménykednek, fel- és kihasználva a járványt, hogy hatalmukat éreztessék, mert a félelemkeltés biztos eszköz a kezükben. Nem az életet akarják, azt nem is ismerik –, hanem a rendszert féltik.

   Miközben a bűn a rendszerben van. Ahogyan Szent II. János Pál pápa mondaná: strukturális bűn. Ennek köszönhetjük a vírust is. Nem az Isten teremtette. Ezt mi tenyésztettük ki. S most elszabadult. Most szó szerint a fejünk fölött lebeg s belélegezzük. Ez a rossz benne. Ezért rossz. Mint minden, amiben önzés, kapzsiság, pénz, hatalom, megfélemlítés lapul. Onnan tudjuk, hogy rossz, hogy nem a javunkra válik, hanem a kárunkra. Hogy rombol és roncsol, hogy félelmet gerjeszt, gyengíti szellemi-lelki életerőnket, immunrendszerünket. Próbára teszi türelmünket, megtépázza hitünket, élni akarásunkat, reménységünket. Papnak és hívőnek egyaránt. Láthatjuk ezt most egyenes adásban, ahogyan az egész Székelyföld lassan bevörösödik és a kórházaink is telítettek a koronás betegekkel. Ezért rossz a járvány. Ezért nem bólogathatunk neki szolgalelkűen. Ezért nem adhatjuk meg magunkat a vírusnak. Mert a rosszat Isten nem akarja. Nem akarhatja. Még ha meg is engedi, ad melléje segítséget, hogy legyőzzük. Mint ahogy a szervezet ellenállását is serkenthetjük a természetes vitaminokkal. Hátha valami jót kihoznánk bűntől sebzett világunkból. Ezért váltott meg minket Krisztusban a kereszten. Ha meg Isten velünk, ki ellenünk? Krisztusban nem volt bűn, de alámerült a bűnbánat „keresztségében” a Jordánban, hogy betartsa a törvényt. Hagyd ezt most,… – mondta Keresztelő Jánosnak. (Mt 3,13) Szent János írja a vakon született meggyógyításánál: Azért történt, hogy megnyilvánuljon rajta Isten dicsősége. (Jn 9,1-41)

   Isten próbára tesz, edzésben tart, hogy ami nem öl meg, az megerősítsen. Hogy megtanítson minket: álljunk át az Ő oldalára!… Ne a világot pátyolgassuk, bálványozzuk, hanem szenteljük meg azt életszentséggel. Ne megvalósításainkat mentegessük, ne pénzünket kuporgassuk, hanem tartsuk be törvényeit, hirdessük az örömhírt akár alkalmas, akár alkalmatlan, legyen bátorságunk kiállni mellette, mert Ő az Élet Istene. Az Ő megváltása és kegyelme nélkül nincs gyógyulás a bűn járványából. De ha Benne bízunk, a félelem eliszkol.

   Tegyük tehát a jót, végezzük hűséggel, becsülettel kötelességeinket, tartsunk ki a szeretetben, mert aki mindvégig kitart, csak az üdvözül.

Forrás: peterpater.com

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…