26. március, 2021Publicisztika No comments

   „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit, de te nem akartad. Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat… Bizony mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«
(Mt, 23, 37; Lk 13,35)

   Néhány napja arról zengett az erdélyi média, hogy Kolozsvár hány millió eurót veszít minden hónapban (kronikaonline.ro/erdelyi-hirek), mert a diákok nem ott költekeznek. Mert a járvány miatt otthon tanulnak. Mondván, hogy ettől a haszontól most elesik a város. Mert legalább ennyit elpazarolnak a plázákban és pubokban. Ekkora bevételtől esnek el a kereskedők. Mert a gazdaságot a fogyasztás, a pazarlás, a pénzszórás élteti.

   Arról nem beszélnek a hírek, hogy e mögött az összeg mögött mekkora az alkotás, a hozzáadott érték. E mögött az összeg mögött nincs munka, teljesítmény, áldozat. Meg, hogy ezt az összeget a diákok-egyetemisták nem megtermelik, hanem csak úgy kapják otthon, a mamaszállón, tízóraira, zsebpénznek. Arról sem zeng a híradás, hogy fiataljaink az egyetemi élet alatt még mi mindent csinálnak a bulizás mellett. Arról is hallgat a média, hogy egyetemeink milyen életre készítik fel a jövőt jelentő nemzedéket, amikor a tudomány nevében olyan gyors az úgynevezett fejlődés, hogy az első éven tanult információk az egyetemi kicsengetés végére elavulnak. Meg hát mindenki nem lehet IT-szakember, politológus vagy szabadidő szervező marketingmenedzser.

   Arról sem értesülünk, hogy az évenkénti százezres nagyságrendű végzősből hányan lendítették fel szülőföldjük gazdaságát, kultúráját, alapítottak sokgyermekes családot, és megművelték volna szülőhazájuk anyaföldjét. Bizonyára sokan, de nem elegen. Ennél viszont fontosabb ez a kizárólagos kalmár-szempont: hogy mekkora kár érte Kolozsvár bevételét. Nagyon álságosak ezek a krokodilkönnyek.

   A világ népessége szaporodik, a magyarság viszont csak arra jó, hogy az elkényelmesedett és kiöregedő Európa bejárónői munkakörét ellássuk, felsőfokú végzettséggel…? Micsoda farizeusi, hamis siránkozás ez? Nem épp a járvány kellene, hogy térdre kényszerítsen és elgondolkoztasson bennünket, mi az igazán fontos? Hiszen a diákok legalább otthon voltak, és az élet rákényszerítette őket, hogy beszéljenek többet szüleikkel, vegyék komolyabban a tanulást és az önképzést. Erre is jó volt az otthon maradás… Ez pont olyan, mint a szemészeten, amikor a gyengülő szemre erősebb szemüveget írnak fel a szakemberek, és azt ajánlják, hogy legalább három óránként álljunk fel a képernyő elől, mozgassuk meg végtagjainkat, és csepegtessünk szemcseppet a szempilla alá, hogy a szemgolyó ne száradjon ki. A nélkül ugyanis a merev pillantástól, a bámuló tekintettől, a szempilla mozdulatlansága miatt elapadnak könnycsatornáink, amelyek a szem alapvető „olajozását” biztosítanák.

   Ha túl ráfeszülünk a virtuális világra, elfelejtünk pislogni. Élni. Ezért jók a könnyek. Tisztítanak, kimossák a fertőzést, újra magunkra eszmélhetünk. A szemcseppek egyfajta műkönnyek, mint amikor a légypiszkos, párás autóablakra ablakmosó folyadékot spriccelünk, hogy azzal tisztábban láthassuk magunk előtt az utat.

   Jézus megsiratta barátját, Lázárt, mert szerette. És, mivel hitet tapasztalt, fel is támasztotta. Hogy majd újra meghaljon, de feltámadjon az örök életre. Jeruzsálemet, hazáját, honfitársait is megsiratta, mert azt sajnálta, hogy a felszínen elakadtak, és nem tértek meg. Pedig ő mindent megtett. Amikor pedig azt kiáltozták: ,,Áldott, aki az Úr nevében jön!”, a vezetőség egy pár nap alatt átnevelte a népet, hogy nagypénteken, már ,,Feszítsd meg!”-et kiáltsanak.

   Bárcsak ne lennénk tömeg, akik hajlamosak minden média és politikum általi kampányszövegnek behódolni. Hanem megsiratni bűneinket, és leborulni Urunk és alkotónk előtt, aki azért jött, nehogy elvesszünk a földi jólét mámorában, az ész győzelmes Paradicsomában. Hogy lássuk meg keresztutunk értelmét és a feltámadás ígéretét! Hiszen arra teremtett minket a Fennvaló, hogy ezt belássuk és el is érjük.

Forrás: peterpater.com