16. október, 2016Publicisztika Sebestyén Péter – Fősodor és föld-alatti… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Divatosabb szavakkal, magyartalanul: mainstream és underground… Fejlődést, toleranciát és alkalmazkodást harsogó világunkban nem szalonképes hagyományról, hagyományos értékekről beszélni.

A Rákosi rendszer által 1951-ben felrobbantott Regnum Marianum római-katolikus templom.

   Ne adj’isten aki ezekért síkra szállna, vagy tetteiben követné – lehurrogják… Maradinak, begyepesedett konzervatívnak bélyegzik. Kikezdik, leharapják a fejét. Politikailag sem korrekt, aki Amerika vagy a gazdagok felelősségéről tesz említést.

   Sikamlós felszíni pocsolyában locsipocsizik a média fő áramlata is. Amit a Nagy Testvér megenged: az van. Ez a fő csapás. Ez a haladó irányzat. Nehogy már eltérj a fősodortól, mert kiátkoznak, ellehetetlenítenek. A szólásszabadság nevében nem hagynak szóhoz jutni. Nem lesz fórumod, megvonják tőled a mikrofon lehetőségét (is). Labdába sem rúghatsz. Nem vevők az ajánlatodra. Jobb ha az ő szekerüket tolod.

   Értetlen vagy kritikus hangodat a szellemi beetetés különös trükkjeivel képesek elnémítani. Fennhangon hirdetik a nyakló nélküli szabad gondolkodás laza jelszavát, miközben erkökcsi kódexüknek nincs semmi tartása: hiszen, ha nincs Abszolút Jó, mitől jó vagy nem jó valami? Mitől morális lény az ember?

   A fősodor hangadói szívesen tetszelegnek a közösség képviseletében, jó pénzeket ígérve javításokra, befektetésekre, de szemükben az istenadta nép nem való egyébre, mint kampányok idején egyfajta tömegbázisnak.

   Keresztény értelmiséget, szellemi alapokat minek is erőltetni? Az pont úgy tabu, mint az igazság kimondása vagy a hozzá való igazodás. Hiszen abból nem lehet profitálni… Nem beszélhetsz családról, házasságról, gyermekáldásról, becsületes munkáról, keresztény meggyőződésről, mert az avitt.
Hol élsz!?

   Divatosabb a szingli, az azonos nemű, a természetbarát, az állatvédő, az aggmenház vagy gyermekotthon-építő, mint az, aki kötelességét teljesíti, hivatástudatból alkotni szeretne, értéket létrehozni, közösséget gyarapítani. És ne piszkálj olyan témákat, amelyekre a szabadelvű elidegenedettek felkapják a vizet, amire egyesek nagyon érzékenyek: ateizmus, globalizmus, nemzeti érzés/kérdés, őshonos kisebbség, vallási hovatartozás, önazonosságod-történelmed-hagyományaid, nemi eltévelyedések, keresztény erkölcs, közösségi felelősség, lelkiélet, satöbbi.

   Az egyháznak is jobb, ha nem feszeget ilyen témákat, mert „elesik” a pézforrásoktól. Inkább mozogj, menj, láss világot, válts munkahelyet, partnert, légy mindig fiatalos, törődj magaddal, mert mindenki lehet önálló, szuper-egyéniség, légy tudatában jogaidnak, valósítsd meg önmagad! Légy szokatlan, kockáztass, lógj ki a sorból, ne tartozz sehová, így a nyájszellem nem irányít s ki tudod bontakoztatni különleges képességeidet – halljuk a fülünket, „májunkat”, egónkat bizsergető reklámokat.

   Addig fújják eme mantrákat, amíg beveszed… Egyszer csak azok kapod magad, hogy ezek szerint kezdtél gondolkodni. Minden ezzel ellentétes érvet, tapasztalatot lesöpörsz az asztalról. Megfeleltél az elvárásoknak…

   Ami nem a főáramlat, nem is hagyomány, de te találtad ki, még ha csupán pinceklubok vékony rétegét érinti is meg, na, az már piszok menő. Akkor is, ha kezdetben ciki. Csak szűk közö(n)sség a sajátod – nemcsak művészetben –, de azt kárpótolja a családiasság, felfokozottabb a kíváncsiság. Nem ismernek sokan, még kevesebben vannak, akik díjazzák, amit csinálsz, de így tudsz kitörni az átlagból. Így vesznek észre, így jön eléd életed nagy dobbantása: egy zsíros állás, visszautasíthatatlan megbízás képében.

   Mint valami konstruktív ellenzék. Eleinte meghökkented az embereket, kezdenek felfigyelni rád, aztán tapsolnak, s máris kötik veled a milliós szerződéseket, kérik az autogrammot. Celeb lettél. Nem kell túrnod a földet. Nem kell elszámolj senkinek, nem tartozol felelősséggel, legföljebb csak a banknak. De még onnan is kimenthet a csődeljárás.

   Elgondolkodom, Jézus a fősodorban volt, vagy földalatti? Jézus nem írt szamizdat kiadványokat, „eszméit” nem titokban terjesztette, mégsem örült neki a korabeli uralkodó osztály. Nem sepert témákat szőnyeg alá. Számára nem léteztek tabuk. Feltámadása után ötven napra aztán már a görög-római média is cikkezni kezdett róla. A tizenkét apostol ellenállhatatlanul tanúskodott világmegváltó misztériumáról. Nem lehetett lepénzelni őket. Világra szóló „projektjükkel” előálltak a zárt ajtók mögül és kockáztattak. Nemcsak az ügy mellett köteleződtek el, hanem Uruk és Istenük követésében. Semmiféle politikai ármánykodás, zsarolás, megfélemlítés, alkudozás ellenük nem járt sikerrel.

   Még a földalatti temetkezőhelyeken, a katakombákban is az Krisztus monogramját szignálták a kövekre. Hal képében. ICHTÜSZ. (Ieszus Khrisztos Theoú Hüiosz Szotér) azaz Jézus Krisztus Isten Fia a Megváltó.
Úgy tűnik a fősodor ma is visszaszorítaná az egyházat valamiféle „pinceklubba”. Vissza a föld alá. Legyen ándergránd az egyház?.

   Esetleg eltűrné a föld felett is, ha jól fésült, testhez álló, mai igényekhez igazított, szociális piszkos munkát elvégző, korszerű, nem gondolkodó civil szervezet lenne… Viselkedni tudó, kínos kérdéseket nem feszegető, tájba simuló kereszténységet szeretne a jelen.

   Méjnsztrím? Ennek viszont nincs köze Jézushoz… De a vértanúk vére, a keresztények magvetése. „Ha ti nem szóltok, a kövek szólalnak meg…” – bátorít ma is. Nem mások ellen. Magunkért.

Forrás: www.erdelyimagyarok.com

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…