27. július, 2020Publicisztika No comments

   Túl sok a papírdarabka az íróasztalomon. Újra felgyűltek a fecnik. Ideje kiselejtezés előtt összemásolnom egy helyre mindazt, amit érdemes. Ízelítőnek össze is férceltem néhányat:

– A hattyú nyakán 6000 toll van.
– A kacsák sosem esznek halat. Noha mindig vízben vannak, sosem áznak meg…
– Haszontalan, mint focimeccsen a mozgásérzékelő…
– Ha bosszantasz, kirúgom alólad a sámlit…
– Elég, ha a telefon okos, a népnek nem kell tudás…
– Ha nem akarsz sötétben maradni, menj ki a fényre!
– Nem a szólót kell csak megtanulni, hanem az egész dalt!…
– Brazíliában irtják az esőerdőket, hogy génmódosított szóját állítsanak elő, itt meg féltjük a vizet az öntözőrendszerektől… Közben az EU a világ legnagyobb exportőre…
– A válás túl korai vereség. Az egymásért folytatott küzdelem fegyverletétele. (Váradi Péter)
– Nem mindent lehet eldönteni demokráciával.
– Az emlékezetet kellene ápolni s nem a sérelmeket.
– Előre megrágott tanulságok helyett az olvasóra kellene hagyni a végső döntést. Vonja le ő a konklúziót…
– A házasság nem vadászat, nem lesben állás, nem a magam útját járom, hanem a kétfős csapat együtt megy, közös mindenük, együtt erősítik az eresztékeket, nem átmenetileg, hanem életre szóló szövetségben, a sírig.
– Most oltották be veszettség ellen, mégis elveszett…
Kézről kézre jár, mint a kenőpénz a beruházásoknál…
– Ha a halál ellen tüntetünk, hol marad az élet?
– Istent mellőzni annyi, mint a gravitáció törvényét mellőzni egy százemeletes épület tetején állva…
– Az ember nem a létezők ura, hanem a lét pásztora. (Heidegger)
– Két hely van, ahonnan hitelesen lehet megszólítani az embert: a színpad és a szószék. (Orza Calin)
– A táncban az ember vallomást tesz önmagának: mettől meddig ő… Ez az igazi önazonosság és lefedettség. Sűrített létmód. Itt megszűnik az elidegenedés. Dalban lakik az ember… (Orza Calin)
– A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz. (Saul Klee)
– A művész onnan hoz üzenetet, ahova a többi ember nem fér oda. Mint a próféta.
– Kitért a válasz elől, mint egy raliversenyző.
– A sminkes arc nem a halálra készült, hanem elzárkózott előle…
– Az illatot nem lehet körüljárni…
– Nem csinált semmit, csak otthon kényeztette a nemesebbik felét különböző ülő garnitúrákkal…
– A halálra nem lehet inni…
– Az életet nem lehet programokkal megváltoztatni…
– Az értelmiség egyre bizonytalanabb: nem tudja, mit akar az élettől…
– Nem karrierépítéssel kellene foglalkozni, hanem karakterépítéssel…
– Mai kórképek: egyéni szabadságjogok (önelégültség, öntetszelgés), kezdeményezőkészség bátorítása, vállalkozói szellem, magas toleranciaszint, szilikon völgyi high-tech uralom, érdemekre épülő díjazás, egyéni teljesítmény felértékelése, társadalmi sokszínűség. Ugyanakkor ott az árnyékos oldal is: a dekadencia, a versenyszellem, a féktelen ambíciók, a szabadságjogok túlzásai, az elvárások elharapódzása, a férfiak hozzáértésének megkérdőjelezése, lebecsülése, lefokozása, az édesanyák fiatalabbnak akarnak látszani leányaiknál (kocogásban le is körözik őket…), elkényelmesedés, elidegenedés…
– A hit mélységélmény… a szent, az túlerő…(Vasadi Péter)
– Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk…
– „Iszonyú minden angyal, – keresztülnéz rajtad, áthatol…” (Rilke)
– A hit centrum – a dolgok szíve. Tehát elrejlik és dobog…(Vasadi Péter)

Forrás: peterpater.com

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…