14. december, 2016Publicisztika Sebestyén Péter – Az idő szolgaságában – 1. Bevezetés: Az idő fogalma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mottó:

Ami után kapkodsz, elvész,
Amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
S magadra hagynak a csillagok.

1. Bevezetés: Az idő fogalma

Okori-Egyiptom-Roma-naptari-rendszerei

   Az idő a lét alapkategóriája, mint ahogyan a mozgás. Az ember időbeli létezőként ismer magára, bontakozik ki, érik meg fizikailag és pszichikailag egyaránt. Az idő láthatatlan, megfoghatatlan, de az ember mégis megszemélyesített fogalomként használja: elment, megérkezett, visszatért, időnként meg tárgyiasítva: eltölti, kitölti, múlatja…

   A görögök különbséget tettek a mérhető kronosz és a megfelelő pillanat, a kairosz között. Jól ismert Szent Ágoston felkiáltása is, amit Vallomásaiban ír le: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Ferenc pápa kedvenc argentin írója-filozófusa Jorge Luis Borges (könyvtáros volt az Argentin Nemzeti könyvtárban 1955 és 1973 között) több esszét is szentelt az időn való elmélkedésnek. Az örökkévalóság története c. esszében felvázolja a témában érdemesnek jegyzett felismeréseket é s azt mondja: már az ókortól úgy tartották, hogy „az idő szubsztanciája az isteni örökkévalóságból jön létre.” Az örökkévalóság pedig nem a múlt-jelen-jövő összege, hanem mindhárom egyidejűleg van jelen benne. Borges azt is megjegyzi, hogy az örökkévalóság a világegyetem emlékezete. Az elragadtatás során megsejtjük az örökkévalóságot. Pascal gömbje c. esszéjében úgy fogalmaz, hogy a jelen beszorult a múlt és a jövő közé. Az idő újabb cáfolata c. írásában perdig azt mondja: nem létezik egyidejűség, csak a későbbi reflexió számára. Az ismétlődés ugyanakkor szétszakítja az idő láncolatát. Mindannyian az idő „anyagából” vagyunk.

   A filozófusok sokszor folyónak, vagy oszthatatlan darabokból álló sornak képzelték az időt. James Bradley (1693-1762) szerint a jövő felől kell közelítenünk a jelenhez, mígnem múlttá enyészik. „Folyik az idő, réteken, pincékben, egyre csak folyik a csillagok között.” Einstein szerint az idő a tér negyedik dimenzója.[1] Heidegger azt mondja: nem az örökkévalóság, hanem a halál az idő mércéje… Egy svájci filozófus szerint pedig, amióta az órát feltaláltuk, egyszerűen nincs időnk…

   A görögök mitológiájában az időnek is volt istensége: Kronosz. Ő uralta a folyamatban lévő időt, a dátumokat, a határidőket és időpontokat. Ő forgatta a zódiákus kerekét. Fiának Zeusnak lányait hívták hóráknak, ők voltak a természet őrszemei. Kairosz mutatta a kedvező pillanatot, Thanatos fejezte be az élet idejét. Az ember érezte, hogy nem ura az idejének, teljesen ki van neki szolgáltatva.[2]

   A görög filozófia korai képviselői tagadták az idő valóságát, a létezőket örökkévalóknak gondolták. Platon szerint az idő az örökkévalóság képe, de független az örökké létezőtől. Plotinosz szerint a világlélek hozta létre az időt is. Az idő pedig az égitestek mozgásával mérhető. Az égitestek mutatják az időt. Arisztotelész volt az, aki az idő fogalmát először összekötötte a mozgással. Szerinte az idő feltételezi az embert. Nélküle csak mozgás volna.

  Az idő az ember történetiségéhez tartozik. Ezen a szemléleten Kant és Hegel sem változtat.

   Az idő is világunk, kultúránk közmegegyezése. Kultúrkörönként eltérnek a nézetek, hogy az azonos egységekben mért időt mihez is vonatkoztassuk. Mérni csak az eltelt időtartamot tudjuk, de még ahhoz is közmegegyezésre van szükség. Ma már természetes, hogy a Föld minden pontján ugyanabban az időfogalomban gondolkodjunk. Enélkül elképzelhetetlen lenne a légiforgalom irányítása, de akár az internet működése is. S az óraátállításról és az időzónák közti eltérésről még nem is esett szó.[3]

   A fénysebességet megközelítő tartományában immár mérések sokasága tanúsítja tér és idő szoros kapcsolatát. Az időutazás már csak azért sem lehetséges, mert a fénysebesség dupláját kellene ehhez elérni, ami elképzelhetetlen. Ugyanis a fénysebesség 99,99 százalékának eléréséhez 6 évig kellene gyorsulni egyfolytában, s ez alatt az ember vagy a jármű 48 trillió kilométerre kerülne a Földtől… A cambridge-i egyetem emeritus csillagásza, Hawking professzor is bulit rendezett három éve, de senki nem jött ment el rá, mert a meghívókat csak most tette fel a netre. Ezzel is bizonyította, hogy időutazás nincs… (Szív folyóirat, 2014. július-augusztus, 100. szám) Az új fizika ezért téridőben gondolkodik. (Filmek: Időrabló, Vissza a jövőbe, Időről időre, Terminátor, Otthonom: Idaho, Aljas nyolcas, Csillagkapu, A holnap a múlté, Az idő természete, stb.)

   Sőt, még magyar nyelvünk is ismeri ezt a “tartományt“.[4] Őseinknek is könnyebb volt tájékozódni térben, mint időben. Később, amikor a maguk kezdetleges eszközeivel rögzíteni kezdték ezt a láthatatlan időfolyamot, betagozódtak a fizikai idő keretezte életbe. Mert volt idő, amikor nem voltak naptárak, újságok, órák. Mi már ezek nélkülteljesen elveszettek lennénk.

   Egy kedves anekdota szerint egy vándor, valamikor régen elkerült egy kisvárosba, s ott eljutott egy főtérre. Látott egy órásboltot, ahol szépen ketyegtek a kirakatban a szebbnél szebb órák. Bement a boltba, illedelmesen köszönt, majd megkérdezte: Mondja, kedves mester, honnan tudja Ön, hogy hány óra van? A válasz így hangzott: Nincs ennél egyszerűbb, kedves fiam. Látod ott szemben a templomot? Amikor a harang megszólal, akkor van dél, és én az órák mutatóját akkor a 12-es számra állítom. A vándor köszönte, majd kilépett a térre, s látja hogy a sekrestyés épp jön ki a templomból. Odamegy hozzá, s megkérdezi: Ne haragudjon Sekrestyés Uram, mikor van dél, s mikor kell meghúznia a harangokat? Az sem késlekedett a válasszal: Hát mi sem egyszerűbb, kedves fiam. Amikor a Nap már magasan jár, átnézek a téren, és amikor látom, hogy ott az órásmester uramnál az a nagy óra tizenkettőt mutat, akkor tudom, hogy elérkezett a dél, s meghúzom a harangokat…[5]

   Őseink is próbálták megfogni a megfoghatatlant. Kapaszkodónak ott voltak a természet jelenségei: egy vulkánkitörés, egy áradás, egy tűzvész, a csoport életének eseményei, felfedezték az első órákat a természetben, a Nap, a Hold, a csillagok járását. Megszülettek az első naptárak Egyiptomban, Babilonban. Kezdték kiszámítani, hogy egy napév kb. háromszázhatvanöt nap, hogy mennyi egy holdév, aztán kidolgozták a hordozható napórákat, amelyek már a csillagok járását is mutatták. Eleinte nem órák szerint, hanem munkabírásukhoz, a Nap járásához igazítva napjaikat, életük menetét személyes életük fordulói szerint tagolták. Aztán később a harangszó, az egyházi ünnepek adtak keretet idejüknek. Akár ciklikusan, akár egyenletes folyamnak fogták fel, ami telik és múlik, – mégis adott nekik egy biztonságot, egy stabilitást. Ha jól éltek a rendszeresen visszatérő ünnepekkel, élménnyel töltötték meg hétköznapjaikat, egész évüket.

   Főleg a fizika és a csillagászat foglalkozik az idő mennyiségével, mérésével, mértékegységével. A természet jelenségeinek megfigyeléséből születtek az első számítások (időszámítás, holdév, újhold, naptárak), és készültek el az első eszközök (napóra, vízóra, homokóra, mechanikus óra). Newton munkája nyomán került a köztudatba az „abszolút idő”, de ezt aztán Einstein megcáfolta. Később Max Planck a kvantumhatások miatt átértelmezte az idő fogalmát. Manapság a táguló világegyetem és az anyag sűrűsödésének csökkenése folytán már egyre precízebben meghatározhatjuk mind az égitestek, mind a világegyetem korát, és az idő irányát. Az entrópia törvénye is nagyban hozzájárul ehhez. (A természetes „kiegyenlítődés”, a spontán folyamatok iránya visszafordíthatalan és nagyban valószínűsíthető a fizikai világban.)

[1]V.ö. Baranyai Béla: Folyó, mely magával ragad, in. Mértékadó-Új Ember katolikus hetilap műsormelléklete, 2016 augusztus 22-28., 7. oldal.

[2]A Keresztény Szellemiség Lexikona, szerk. Christian Schütz, SZIT, Bp. 1993, 139.oldal.

[3]Török Bernadett: Erdélyi kalandjaim c. blogja, 2010. március 28.

[4]Erről bővebben Czakó Gábor nyelvi kutatásai is tanúskodnak. V.ö. Nyelvédesanyánk téridőszemlélete c. esszéje. Magánkönyvtár.

[5] In: Hankiss Elemér: A Tízparancsolat Ma, Helikon, Bp. 2002. 180. oldal.

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…