15. február, 2020Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”

   Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”

   Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.

   Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.

                                                             Márk Evangéliuma 8, 1-10

   A második kenyérszaporításról szóló történet bizonyos elemeiben hasonlít az elsőre (Mk 6, 35-44), de lényeges különbségek is találhatók köztük. Az egynapos esemény itt háromnapos beosztásban szerepel.

   A tanítványok kapásból tudják hány kenyér áll rendelkezésükre, nem kell utánanézzenek. A halról csak a tömeg letelepítése és a hét kenyér megszaporítása után esik szó. A hét jelképes szám a hetven nemzetre emlékeztet, amelyeket akkoriban számontartottak. A kenyér és a puszta összekapcsolása az ószövetségi manna-eseményre emlékeztet. A messiási lakoma, a mennyei mennyegző, Isten asztala motívumai ötvöződnek össze. A kenyérszaporítást megelőző gesztusok az utolsó vacsora cselekményeit vételezik elő, valamint az egyház eucharisztiájának az előképe.

   A hét kosár maradék a pogány nemzeteket juttatja eszünkbe. Az első kenyérszaporítás inkább Izrael szűkebb környezetére fekteti a hangsúlyt, a második már ezt az eseményt kiterjeszti a pogány nemzetekre is.

   Az oláriszentség csodája ma is élő esemény. A kenyérszaporítás csodái csak árnyaltan fejezik ki, hogy mi fog történni az utolsó vacsora termében. A szimbólikus cselekedetek később egy mélyebb valóságnak lesznek a megjelenítői. Jézus nemcsak hétköznapi kenyérrel akarja táplálni az Ő népét, hanem saját testével és vérével, amely örök életet ad.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…