15. október, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat:

   „Jaj, nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik.

   Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak.

   E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket.

   Jaj, nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.”

   Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.

                                                            Lukács Evangéliuma 11, 47-54

   A síremlékek, mauzóleumok állítása tiszteletreméltó dolog. Itt azonban irónikus megjegyzés Jézus részéről a törvénytudókkal szemben. Könnyebb valakit holtában tisztelni, mint éltében. A valóságban azonban pontosan lelki elődjeik követték el a próféták kivégzését. Mivel eltemették őket, ezért már nem kell többet hallgassanak tanításaikra. Az irónia tetőfoka, hogy a lelkileg halottak emeltek síremléket az Úrban élőknek.

  Az ószövetségi Ábel és Zakariás próféta neveinek az emlegetése összefoglaló célzattal történt. Ábel a Teremtés könyvében az első testvérgyilkosság áldozata, Zakariás próféta pedig a kis próféták utolsó könyvei között szerepel.

   Pozitív kritikát is tartalmaz Jézus jaj-beszéde: a törvénytudók valóban birtokolják az ismeret kulcsát, de a farizeusokhoz hasonlóan nem jó célra használták, illetve megnehezítették a tudásra szomjas emberek törekvéseit.

   Jézus őszinteségét rosszul könyvelik el. Nem térnek észhez, hanem faggatni kezdték, hogy szaván fogják. Nem tudták, hogy a bölcsek bölcsével van dolguk. Nem annyira a tudásukkal volt baj, hanem a kötekedő viselkedésükkel, a rátartiságukkal. Gyakran mi is számos érveléssel perlekedünk Istennel, nem tudjuk elfogadni az akaratát, inkább tusakodunk ellene, pedig a legjárhatóbb út az elfogadás és az engedelmesség volna részünkről.

 Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…