Búcsúbeszédében Jézus ezt mondotta tanítványainak:
„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket.
Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek.
Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
János Evangéliuma 16, 5-11
Jézus elmenetelének komoly következményei vannak. Bár nem hagyja magukra az apostolait, de elmenetele elkerülhetetlen, hiszen küldetését befejezte. Ennek hatására küldi el a Szentlelket, aki az igazság letéteményese lesz.
Jézus három kifejezést kapcsol ehhez az eseményhez, a bűnt, az igazságot és az ítéletet. A bűn a Jézus életéhez kapcsolódik, amely személyének és a küldetésének az elutasítását jelenti, ezt fedi fel majd a Szentlélek, és ennek a következménye pedig az ítélet. Persze nem azért jött, hogy ítélkezzen a világ felett hanem azért, hogy megváltsa. Az ítélet elsősorban a világ fejedelmének szól, aki Isten ellen fordítja a teremtés művét (Dominum et vivificantem II. fejezet 27 bekezdés). A Szentlélek feladata, az hogy meggyőzze a világot, kapcsolatban van az Isten által kívánt üdvrenddel. Isten üdvözítő terve bizonyos szempontból kivonja az embert az ítélet alól és feltárja a már elítélt bűnt.
Jézus utolsó vacsorai szavai jelen vannak ma is az Egyházban, és Lelke által tovább éltetik azt.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom