30. november, 2021Igehirdetések Otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét.

Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.

Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

Máté Evangéliuma 4,18-22

Szent András az első meghívott, Simon Péter testvére. Jánossal együtt megosztották a többiekkel azokat az élményeket, amelyekkel Jézus gazdagította őket. Mindkettőjüknek ezeket mondta Jézus : „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4, 19)

Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.’ (Jn 15, 13-15)

Ceasareai Euszébiusz történész szerint a Fekete-tenger vidékén működött. X alakú keresztre feszítették. A népi hagyomány szerint Szent András napjától kezdődik el a farkasok hónapja.

Tőle származik a gonoszról szóló figyelmeztetés, amely mai napig is érvényes : Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. (1Pt 5, 8-9)

A görög kultúrában a barátságot először egészen általánosan, mint a természet egy alapvető princípiumát fogják fel, melynek jelenlétében bizonyos dolgok egymást vonzzák, és melynek hiányában egymást taszítják.

Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott – nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

– Isten hozott itthon! – kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom