6. október, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.

   Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”

   Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

                                      Lukács Evangéliuma 10, 38-42

   Vajon mi volt az a titok, amely Máriát foglalkoztatta? Miben jeleskedett nővérével szemben?

   Mária megértette, hogy csak egy fontos dolog van az életünkben: Isten szavának a figyelmes hallgatása. Márta elvesződik a sürgés-forgásban, nem találja meg a módját, hogy Jézushoz közelítsen. Neki a vendéglátás mindennél fontosabb. Valahogyan a mai rohanó ember jut eszünkbe, aki eszeveszetten ide-oda rohangál, de nem találja meg életének a viszonyítási pontját.

   Hétköznapi munkánk végzésében jut-e elegendő idő, illetve szakítunk-e elegendő időt az Úrra való figyelésre? Mi volna fontosabb, sürgetőbb ennél? Az imát nem pótolja semmilyen akciós szeretet, vagy kampány. Nem Istennek van szüksége ránk, hanem fordítva. Gyakran tapasztaljuk életünkben, hogy a szerető figyelem helyett pótcselekményekbe menekülünk. Nehezünkre esik csendben ülni, mindig valami új programot tűzünk ki magunknak, mindig valamit kell tegyünk, csak ne kelljen szembesüljünk önmagunkkal és igazi problémáinkkal. Észrevétlenül becsalta magát életünkbe a hárítás és a pótcselekmények művészete, pedig csak eggyel kellene foglalkozzunk: ,,Mária a Jobbik részt válaszotta, és nem veszíti el soha” (Lk 10, 42).

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…