11. február, 2021Igehirdetések Odasietett hozzá, és a lábához borult bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.

   Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.

   Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!”

   De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”

   Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

                                                             Márk Evangéliuma 7, 24-30

   Isten egyetemes üdvözítő akaratát Jézus azzal fejezi ki, hogy a pogányok lakta területekre ment. Ezeket a területeket többnyire kerülték a hithű zsidók. A szír-föníciai asszony élt a lehetőséggel, és hittel kérte lányának megtisztítását. Jézus először a hagyományos elvet vázolja, hogy majd később megmutassa, hogy általa megváltoznak a korábbi szabályok. A pogánykat időközönként “kutyáknak” becézték. Jézus ezt a ragadványnevet alkalmazza elutasító szövegében. Az asszony pontosan ebből a kifejezésből szerkeszt egy mentő körülményt. Isten nemcsak a választott népé, hanem a pogányoké is. A zsidók sajátos öröksége az istengyermekség. A pogányokra úgy tekintettek, mint mostoha gyermekekre. Az asszony hitét fejezi ki a térdelő gesztus, ugyanakkor az imádságra emlékeztető szimbólum.

   Jézus kivételt tesz a megszokott gyógyítások címzettjeivel. Megmutatja, hogy Isten képes a pogányok hitén keresztül is működni. Nem egy letisztult hitről van szó, de éppen elégséges ahhoz, hogy a csoda létrejöjjön, megtörténjen. A názáreti tapasztalattal ellentétben itt a hit mustármagnyi mértete elég volt ahhoz, hogy a pogáyok körében is elinduljon az evangélium, az üdvösség története.

   A hit nem kiváltság, hanem feladat. Ezért nem az önigazolásra, kérkedésre kapjuk, hanem szolgálatra, tanúskodásra. A hit csak akkor erős, ha tettek származnak belőle, és visszavezethető az adományozójára.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…