Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene.

   Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak.

   Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.

   Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

                                                             Márk Evangéliuma 3, 1-6

   Jézust ismét azért marasztalják el, mert szombaton egy nem túl súlyos beteget gyógyított meg a kafarnaumi zsinagógában. Ezt tekintik az ötödik összetűzésnek, amely a szombati parancsolat megszegése miatt tört ki.

   Egy megmerevedett szokással veszi fel a harcot az általános orvos, Jézus. nem akar senkinek sem megfelelni. Ez a korlátlan szabadság-felfogása sodorja veszélybe életét. Nonkonfomista viselkedése egy másik csoportnak is felhívja magára a figyelmét. A heródes-pártiak csoportja nem tartozott a hagyományosan szektásodó csoportokhoz, valószínű az evangélista saját találmánya. Talán Jézus ellenségeinek a sorát akarta ezzel a csoporttal kibővíteni.

   Jézus nem szenzációhajhász, hanem valóban a beteg javát akarja. Nem feltűnési viszketegségből gyógyította meg a beteget. Csodái Isten országának a megjelenését harangozták be. Nem a tüneteket akarja gyógyítani, hanem a lélek mélyén megbúvó okokat nyomozza és azokat gyógyítja. Tudatában volt annak, hogy az ember lelke mélyén jobban szenved, mint testi fogyatékosságai, betegsége miatt. Jelenlétével elhozta a szegényeknek, a betegeknek a remény és a gyógyulás forrásait. Legtöbb ember nem testi betegségei miatt szenved a legjobban, hanem a sebzettségétől, a kisebbségi érzésétől, a kételyeinek a lökdösésétől. Jelenlétével meghozta a reményt, hogy van kiút lelki betegségeinkből, amelyeket komolyan vesz, és nem odázza el, hanem a lehető leggyorsabban fel akarja kínálni a szabadulást.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom