Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz:
Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon.
Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne.
Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lukács Evangéliuma 8, 16-18
Az ige hallgatásával még nem ért véget a feladatunk, hanem pontosan ezzel kezdődik.
A lámpás hasonlata azokra vonatkozik, akik nem tartják meg maguknak a kapott tanítást, hanem másokkal is megosztják azt.
A lámpás szerepéhez hasonlóan Isten igéje is fényt gyújt az emberek lelkében. Megmutatja az ige igazi értelmét. Nem elég hallgatni azokat, hanem másokkal is meg kell osztani.
A lámpás nem vonja meg senkitől fényét, hanem mindenkinek egyformán árasztja azt. Ugyanígy az Isten igéjével megittasodott ember másokkal is megosztja a személyes tapasztalatait, az Istennel való kapcsolatának szépségét.
Csakis a másokkal megosztott ige kel életre. Krisztus tanítása nem egy ezoterikus, titkos tanítás, hanem mindenkit meghívó életstílus, felfogás. A tanítványok nem tarthatják meg maguknak azt, amit láttak és hallottak.
Krisztus igéje mindenkit az örök életre serkent. Pontosan ezért az ige hirdetése nem magán feladat, hanem mindenkihez szóló tanítás. Olyan lelki tanok, amelyek mindenki szívét megmozgatják, tettre serekentik, mozgásba hozzák. Eleven forrás, amely minden hallgató lelkét áthatja.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom