13. szeptember, 2021Igehirdetések Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”

Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel:

„Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: »Jöjj ide!« – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: »Tedd meg ezt!« – akkor megteszi.”

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.

Lukács Evangéliuma 7, 1-10

      A pogány százados szolgájának a meggyógyítása arra mutat rá, hogy Jézus nyitott a pogányok missziójára. Kafarnaum egy nagyon gazdag kereskedelmi és turisztikai központ volt. A nép vénei a századost nagylelkűsége miatt ajánlják Jézusnak. Nem időszerű az az elv, miszerint egy gazda aggódott szolgájáért. A százados szolgája iránti tiszteletével szakít a hagyományos szolga-úr felfogással és utat nyit a felszabadítás teológiájának.

      A százados hitének köszönhetően szavai bekerültek az áldoztatás liturgiájába. A százados nem tartotta magát méltónak arra, hogy egy ilyen rendkívüli vendéggel találkozhasson, inkább követeket küldött érte. A szolgálat analógiájával ismeri el Jézus hatalmának isteni eredetét, amely képes halottakat is feltámasztani.

      A vének a százados érdemeire hivatkoztak. Jézus azonban nem az érdemeinek tudja be a segítségét, hanem a százados hitének. Nem jótékonykodásával érte el szolgájának meggyógyítását, hanem hitével. Egy nagyon fontos elv kerül tisztázásra, Istent nem lehet lekenyerezni semmilyen jótékonykodással, adománnyal. Isten számára a legnagyobb, amit adhatunk az a mi hitünk válasza. Nem nagy dolgokat kér az emberektől, követőitől, hanem hitet. Hitünk összefoglalja mindazt a jót, amit Istennek adhatunk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…