Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; 
„Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”
Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek!
Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Máté Evangélium 20,17-28
Jézus szenvedésének útja elején magához hívatta apostolait. A megosztott gondolatok a szenvedéséről, haláláról szólnak. Az apostolokat azonban más témák érdeklik. Sőt a Zebedeus testvérek édesanyja egy érdekes kéréssel fordul a Mesterhez. E kérés egy torzított Messiás-képet mutat be. Azt feltételezi, hogy bizonyos befolyásolásokkal, protekcióval előnyökre lehet szert tenni.
Jézus válaszából kiderül, hogy ez nem az Ő tisztje. A kérés hatására tanítást tart a szolgálatról, amely az Istennek tetsző életmódnak a feltétele.
A hatalmaskodás, uralkodás eszközei idegenek számára. Ő elsősorban a szolgálatra, másokra való odafigyelésre adott példát. Élete nem uralkodás, hanem Istennek szóló állandó engedelmes odaadás. Jézustól távol áll minden erőszakos úrhatnékomság, elnyomás. Ebben egyedülálló az Ő hatalmának érvényesülése, alakulása.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom