25. július, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”

   Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.

   Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

   Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

                                     Máté Evangéliuma 20,20-28

   A karrierizmus nagy kísértést jelentett már az apostoloknak is, ugyanakkor a jövő bebiztosításának a kényszere is. Itt nemcsak az édesanya, hanem a két fia is protekciót kérnek Jézustól. Már előre szeretnék bebiztosítani a maguk számára az előkelő helyeket a mennyben. A mennyei királyságot a földi királyságok mintájára képzelik el. Azt gondolják, hogy a helyek megszerzése kombinációk, relációk és beajánlásoknak a függvénye. Jézus azonban hamar letisztázza számukra a kérdést. Nem az Ő feladata, hogy eldöntse, ki fog mellette lenni. Ez nem a kedvencek kiválasztásának a kérdése. Mindenki a saját élete szerint szerzi meg az első, illetve az utolsó helyeket. A mennyországban azonban már nem a rangok, helyek számítanak, hanem a jelenlét, az ottlét.

   Ennek első feltétele a krisztusi kehelyből való részesedés. Jézus előbb a szenvedés kelyhét itta ki, és utána ment fel a mennyei dicsőségbe. Ha a Mesternek szenvednie kellett, akkor mennyire nem odázhatja el a szenvedést a tanítvány.

   A mennyei helyek kérdésének a letisztázása után Jézus a szolgálatról és az elsőbbségről beszél. A mennyei elsőbbség logikája fordítottja a földi elsőbbségnek. Nem a hatalmasok, gazdagok, tehetősek szerezik meg, hanem, akik szeretetből szolgálnak. A tanítványok nem egymás feletti uralkodásra, hanem saját maguk feletti uralkodásra kell törekedjenek. Csak az lehet igazi vezető, uralkodó, aki először saját magán tud uralkodni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…