3. július, 2020Igehirdetések Ne légy hitetlen, hanem hívő! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   (Húsvétvasárnap este) a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”

   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

                                                                                                János Evangéliuma 20, 24-29

   Tamás a saját személyiséget hozza akkor, amikor kételkedik Jézus feltámadásában. Az ő alakja is fontos a szemtanúk sorában. Ő az élő bizonyíték arra, hogy a hit nem naivság, kegyes vallásgyakorlat, hanem ésszerű hódolat. Az Egyház is azt tanítja, hogy a hit nem mond ellent az értelemnek.

   Csak a végletek a veszélyesek. Amikor mindenre ésszerű magyarázatot akarunk találni, amikor a szemünknek sem akarunk hinni. Albert Einstein is fontosnak tartotta az álmokat és a hitet. A tudományos kutatásban is elengedhetetlen tényező a hit. A kutatók bíznak elődjeik kutatásának az eredményében, másképpen előről kellene kezdjék az összes addigi kutatást.

   Tamás bár kételkedett Jézus feltámadásában, mégis eljutott a hit megvilágosító kegyelméig. Amikor személyesen meggyőződött Jézus feltámadásának a valóságáról, akkor teljes lényével kezdett hinni. Ezáltal a hit olyan szilárd alapokra került életében, hogy utána már nem volt oka a kételkedésre.

   A csoda azonban nem a hit szükségszerű velejárója. Nem azért kell hinnünk, mert csodát láttunk, hanem azért, mert megtapasztaltuk életünkben a hit csodálatos működését. Egy élő találkozásról van szó, amely visszavonhatatlanul megmarad a lelkünkben. Ezt semmilyen csoda, szenzációhajhászat nem tudja pótolni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…