Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. 
Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Márk Evangéliuma 4, 26-34
Jézus példabeszédek segítségével igyekszik bemutatni hallgatóságának Isten országának titkait. Az első példabeszédben a földbe vetett magról beszél, amely attól a pillanattól kezdve, hogy a földbe került láthatatlan módon kezd dolgozni, fejlődni. A földműves munkája mellett azonban az időjárás is egy nagyon fontos tényező. Hiszen ha nincs elegendő eső, nincs a nap melege, akkor a kalász nem tud megfelelőképpen fejlődni. Így Isten igéjének is szüksége van támaszra. Ezt a támaszt Jézustól kapjuk, hiszen Ő az aki felfedi számunkra is Isten országát.
A mustármag hasonlata tovább szövi a magról szóló példabeszédet. Itt azonban szó esik arról a képességről, amit Isten igéje kölcsönöz a hívkenek. Olyan potenciát rejt magába, amely jóval meghaladja kezdeti távlatait.
Érdekes megfigyelni, hogy Jézus nem ad külön magyarázatot a tömegnek, csakis „belső körének”, a tanítványainak szolgáltat magyarázatot.
Nem minden példabeszéd szól a nagyközönségnek. Olyan példabeszédek is vannak, amelyek csak a tanítványoknak szólnak, Jézus „belső körének”, akik arra kaptak meghívást, hogy folytassák a jézusi művet. Nekik más oldalról világítja meg a példabeszédeit. Ők nemcsak a mag szempontjából kell megközelítsék a példabeszédet, hanem figyelembe kell vegyék azt a kegyelmet is, amit Isten rejt el követőiben.
Isten kegyelme nélkül szinte képtelenség Jézus művét folytatni, hiszen nem emberi vállalkozás csupán, hanem Isten nagy terve az emberiséggel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom