13. június, 2021Igehirdetések Mindent megmagyarázott nekik bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”

   Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz.


   Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Márk Evangéliuma 4, 26-34

     Jézus Isten országáról szóló példázatai a lassú, de biztos növekedését mutatják be annak az isteni műnek, amelyet Ő kezdett el itt a Földön. Az ószövetségben több helyen is olvashatunk ehhez hasonó példázatokról. Egyik Nabukadnezár álma, amelyben kiderül, hogy a király élete egy terebélyes fához hasonlít, de egy őr kivágja, mert nem gyakorolta az igazságosságot és az irgalmat (Dán 4, 17-19).

     A másik hasonlat Ezekiel próféta könyvében található, amelyben dicséri az egyiptomi fáraó nagyságát, amely bőséges termést hozó, hatalmas fához hasonlítható, de mivel naggyá lett büszkeségében, ezért Isten elveti.

     A harmadik példázat a cédrusfáról szól, amely Izrael jelképe. A cédrusfa a körülötte levő élővilág forrása lesz, de mivel büszkeségében elvakult, ezért egy alacsony fa megelőzi termékenységével, alázatosságával.

     Ezekben a példázatokban a közös vonás, hogy Isten ültette a fákat, de nem az Ő dicsőségét hirdették, ezért elszáradnak, illetve át kell adják helyüket más fáknak.
   Déryné Széppataki Róza, a magyar operaéneklés híres személyisége következőket írta emlékezeteiben: ,,Kedves jó anyám gyemekkoromban csepegtette lelkembe, hogyha valami dologba kezdek, mindig Isten nevében kezdjem… legelső színpadra lépésemtől kezdve soha, sohasem léptem föl, amíg el nem mondtam csendesen az Úrangyalát. Félreléptem egy szegletbe, s ott végeztme a rövid kis imát, s egész megkönnybülve léptem ki, azon hitemben, hogy engem ma semmi veszély nem érhet.
   Élete bizonyítja, hogy a növekedést Isten adja, még akkor is, ha minden tehetségünket, munkánkat a siker elérésére fektetjük be. Nem elég a tehetség, a fák lehetőség szerinti gazdagsága, mert a sikert, a termést Isten adja életünkben. Ehhez Isten kegyelmére van szükségünk. Bár Isten ismételten felajánlja a növekedésünkhöz a segítséget, az Ő barátságát, de nem függeszti fel a szabadságunkat.
   Amikor Ozanam Frigyes Párizs utcáin sétálva betért egy templomba, a főoltárnál egy idősebb urat látott a lépcsőjén térdelni, a szentolvasóval a kezében imádkozva, a térdelő emberben felismerte Ampéret a villamosság nagy tudósát. Ozanam is odatérdelt és imádkozott. A hit nagyszerűségét, diadalát érezte meg. Ozanak e jelenetről azt szokta mondani: „Ampér szentolvasójával nagyobb hatással volt rám, mint a könyvek és a szentbeszédek tömege.
   A jó példa másokat is vonz. Nekünk is a jó mag hintésével kell többet teremjünk, másoknak jó példát mutatnunk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom