18. november, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza.

Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: »Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: »Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!« Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: »Uram, mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.«

   Jött a másik szolga, és így szólt: »Uram, mínád öt mínát hozott.« Ennek azt mondta: »Te öt város kormányzója leszel.«

   Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.«

   Ezt így büntette meg: »A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?« Aztán a körülállókhoz fordult: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!« Azok megjegyezték: »Uram, hiszen már van tíz mínája.«

   De ő így válaszolt: »Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!«”

   E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

                                                 Lukács Evangéliuma 19, 11-28

   Az állandó készenlét, Jézus várása nem ad tartalmat életünknek. Jézus feltámadása után azt gondolták, hogy a várakozás a második eljövetelével hamarosan le fog zárulni, de amikor látták, hogy eljövetele nem aktuális, akkor rájöttek, hogy mindenki egyénre szabottan fog Vele találkozni a halála után. Amikor Jézus tanítványai és később a keresztények ezt tudatosították magukban, akkor felvetődött a kérdés, hogyan lehet ezt a köztes időt hasznosan felhasználni? Az ószövetség emberének a Törvény betű szerinti betartása jelentette ezt a keretet. Jézus azonban más értelmet ad ennek a virrasztásnak: Isten és embertárs szeretetére kell irányuljon a figyelmünk. Isten országában nem új jogrend lesz, hanem az isteni kegyelmek kiáradása. Az apostoli igehirdetés ezt a példabeszédet az egyház helyzetének megfelelően kiszínezte.

   Ennek a nyilvánvaló bizonyítéka, hogy Máté és Lukács eltérő szövegvariánsokat szerkesztettek. Mindkét esetben egy előkelő emberről írnak, aki utazása előtt szétosztja vagyonát a szolgái között. Lukács változatában azonban az utazás célját is hozza: királyságot akar szerezni magának. Ez az utazás Archelausz, Heródes fiának az utazására emlékeztet, aki Rómába ment, és Augustus császártól megszerezte a királyi címet, ellenlábasait pedig könyörtelenül kivégeztette.

Isten szabadon rendelkezik a mínákkal. Mindenkinek annyit osztogat amennyit jónak lát. Nem a kamatoztatás reményében adja, hanem ezért, hogy segítse az emberek életét. A példabeszéd nyomán kiderül, hogy nem mindenki használja fel ezeket. Egyesek elrejtik a mínáikat, és úgy élnek, mint azelőtt. Ezeket fel nem használása nagy butaságról árulkodik. Isten nem azért segít rajtunk, hogy üljünk a babérjainkon, hanem azért, hogy valóban élni tudjunk. Isten legnagyobb ajándéka az élet, ezért mindig hálásnak kellene lennünk. A mínák új lendületet, életkedvet adnak nekünk, ezért fontos szerepet játszanak az életünkben. A sóhoz hasonlítanak, amely ízessé, vonzóvá teszi az életünket. Ezek után nyilvánvaló a feladatunk. Élni az Isten adta kegyelmekkel, és szorgalmasan munkálni saját és mások üdvösségét.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…