10. október, 2020Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!”

Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”

                                     Lukács Evangéliuma 11, 27-28

   Egy asszony Jézust rendkívüli hatalmát és erkölcsi fölényét dicséri meg. Jézus nem hátrál meg, illetve nem adja át magát a hiú dicsőségvágynak, hanem ezt az alkalmat is tanításra használja fel. Szerinte nem a vérségi kapcsolatok a legfontsabbak, hanem az Isten szavaiból áradó boldogság.

   Olyan személyeket nevez boldogoknak, akik hallják és tettekre is váltják Isten szavát. Ez a két aspektus szorosan egybefonódik, nem elég tétlenül hallgatni Isten szavát, hanem ki kell mozduljunk saját komfortzónánkból.

   Anthony De Mello híres lelkivezető a következőket mondja az igazi fölébredésről: sokan nem azért félnek, mert ismeretlennel van dolguk, hanem inkább azért, mert elveszíthetik azt. Jobban ragaszkodnak az önhittségükhöz, önmagukhoz, mint a felismeréshez, a látáshoz.

   A farizeus, amikor önmagával el volt telve, akkor nem gonoszságból tette azt, hanem ostobaságból. Nem állt meg gondolkodni. Sokan ezért nem látnak, ezért nem tudnak szabadon élni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…