1. június, 2021Igehirdetések Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították:

„Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”

Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”

Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).


Márk Evangéliuma 12,13-17

     Jézus a farizeusok és Heródes-pártiak által kezdeményezett kérdésre sajátos módon válaszol. Tudja, hogy erre a kérdésre nem lehet könnyelműen válaszolni, mert elsősorban nem őszinte, és a kérdés nyilvánvaló csapdát rejt magában. Ahhoz, hogy megértsük a kérdés mögött meghúzódó kelepcét, tudnunk kell, hogy a császárnak fizetendő fejadóról van szó, amelyet római pénznemben kellett kiegyenlíteni, az adógarazson valószínű Tibériusz császár képe és a következő felirat állt: Tiberius Caesar divi Augusti filius Augustus. Csak azért ejtettek meg egy elismerést feléje, hogy könnyebbé tegyék az elhamarkodott válaszadást. Jézus a válaszában a valóság talaján marad, és vallásos szintre vezeti a párbeszéd fonalát. A római pénznembe átváltott garazs a valóságban is a császár tulajdonát képezte, az állampolgári kötelességek lelkiismeretes teljesítését ki kell terjeszteni Istennel szemben is. Ugyanazzal a lelkiismeretes, illetve buzgó, de nem erőltetett, hozzáállást kell tanúsítani Istennel is, mint az államapparátussal.

     Jézus válaszával ellenfelei tudására hozza, hogy nem egyszerű emberrel van dolguk, akit kénye-kedvük szerint lépre csalhatnak. Számára az Istennel való kapcsolat megteremtése az elsődleges feladat. Minden más kötelesség teljesítése következik az egészséges Isten-kapcsolatból, hiszen a főparancs hármas alapja biztosítja úgy a lelki egyensúlyt, mint a többi kötelesség rendes teljesítését.

     Itt konkrét példáját olvashatjuk annak, hogy hogyan lehet a világias gondolkodásmódot vallásos irányba terelni. Életünkben vannak elkerülhetetlen, a társadalom által kiszabott adó-, illetve illetékfizetési kötelességek. Ezeket senki sem kerülheti ki becsületes úton. Isten sem ment fel bizonyos állampolgári kötelezettségek alól, azok lelkiismeretes teljesítése azonban még nem jelent elkötelezettséget Isten mellett is. Ahogyan fent, úgy lent is. Aki szereti, illetve hisz Istenben, akit nem lát, az kifelé is a szeretetre, a társadalom fejlesztésére, növekedésére törekszik, nem vonhatja ki léha módon saját magát az állampolgári kötelezettségei alól.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom