18. június, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

   „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:

   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

   Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

                                                               Máté Evangéliuma 6, 7-15

   A Miatyánk imádság hét kérést tartalmaz. Az első három Istent célozza meg, a többi négy pedig az ember lelki és testi szükségleteiről szól. Jézus nem szerette a szószaporítást, hanem arra tanította az apostolokat, hogy egyszerű kérésekkel forduljanak feléje. A Miatyánk szerkezete rámutat arra, hogy az imádságban először Istenhez úgy fordulunk, mint egy kegyelmes atyához. Ez a fajta szemléletváltás más fénybe helyezi az Istennel való kapcsolatunk milyenségét. Nem egy távoli úrhoz fohászkodunk, hanem a mindenek atyjához, aki minden embert fiaként tart számon.

   Isten megszentelése az első helyen kellene legyen az életünkben. Csak akkor jutunk el a fiúság tudatához, ha mindenben az Atya akaratát keressük. Isten nevét a legjobban az életünk megváltoztatásával tudjuk megszentelni. Jézus egész élete az Atya akaratának az engedelmes teljesítése, ugyanezt a példát kell kövessük.

   A kenyér a föld termését és az emberi munka gyümölcsét jelképezi, ezért elsősorban munkakedvet, a munkához való pozitív hozzáállást kell kérjük Istentől. Sokan azt várják el, hogy Isten helyettük harcoljon, helyettük dolgozzon, ez a magatartás nem állja meg a helyét. A mi fejlődésünk, lelki és testi előrehaladásunk az Isten és köztünk történő együttműködésnek a gyümölcse.

   Csak akkor tudunk bűneinktől igazából megszabadulni, ha megtanuljuk az elengedés művészetét. Ha magunkba tartjuk az összegyűlt haragot, bántásokat, akkor igazából nem tudunk megbocsátani. Ahhoz, hogy lelkileg egyensúlyba kerüljünk, fontos a felesleges terhek lerakása. Másképpen időzített bombák maradunk, és nem tudjuk, hogy mikor fogunk kirobbani, depresszióba esni. Ha tudatosan gyakoroljuk a megbocsátást, akkor Isten békéje beköszön a mi életünkbe.

   A gonosz elleni harcunkban szükségünk van Isten háttérsegítségére, nélküle nem tudjuk megvívni harcainkat önmagunkkal és a környezetünkkel. Ha Isten az oldalunkon harcol, akkor minden harcunk már győzelemmel kezdődik

Ráduly István-Zsolt – Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…