A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Hallottátok a (régi) parancsot: »Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!« Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Máté Evangéliuma 5, 43-48
Jézusnak köszönhetően lehetőségünk van arra, hogy a szeretetet hősies fokon gyakoroljuk.
A felebaráti szeretet nem volt újdonság, hiszen már az ókorban Hammurapi törvénykönyvében ismerték a kölcsönösségen alapuló büntetés elvét. Jézus tanításának újdonsága minden addigi elvet felülír. Olyat kér követőitől, ami messzemenően nagyobb toleranciát, bocsánatra való készséget követel. Ennek a szeretetnek az alapja az Atya végtelen irgalma, amely mindenkire kiárad. Nem azt keresi, ami az embereket elválasztja egymástól, hanem inkább azt, ami összeköti, közös ügy céljába sorakoztatja fel őket.
Könnyű azokat szeretni, akik minket feltétlen elfogadnak, mert hasonló a gondolkodásmódunk, a világnézetünk, ízléseink. Viszont olyan emberek is léteznek, akikkel nehezen tudunk zöld ágra vergődni, akikkel nem talál a szó, akik nehézséget okoznak értetlenségükkel, magaviseletükkel.
A faji, illetve nemzeti hovatartozás ezentúl már nem lehet akadály a szeretet kölcsönös megélésében. Krisztusban minden nép fia egyenlő lett, és senki sem kérkedhet azzal, hogy őt jobban szeretik, kiváltságos helyzetben van más népekkel szemben.
Egy olyan világban élünk ahol lépten nyomon a toleranciáról, a békés együttélésről beszélnek, azonban a gyakorlatban gyakran vannak bizonyos elakadások, mert a nyelvi, kulturális különbségek előbb vagy utóbb felszínre kerülnek. Csakis az isteni szeretettől megelégedett, jóllakott ember tud igazából ellenségeinek megbocsátani.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom