29. március, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben: Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.

   A két leánytestvér megüzente Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”

   Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába?”

   A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamégy?” Jézus ezt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.” Ezt mondta, azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.” A tanítványok így szóltak: „Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.”

   Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt. És hogy nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!”

   Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk, és haljunk meg mi is vele együtt!”

   Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra (fél óra járásnyira). Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

   Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

   Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

   E szavak után elment és hívta a testvérét, Máriát. Halkan odaszólt neki: „Megjött a Mester, és hív téged!” Ennek hallatára ő rögtön fölkelt, és Jézushoz sietett. Jézus ugyanis még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

   A zsidók pedig, akik Máriával együtt a házban voltak és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána siettek.

   Azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott kisírja magát.

   Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”

   Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”

   E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!”

   A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

                                                                   János Evangéliuma 11,1-45

   Ezekben a gondterhelt időszakokban Isten különleges módon látogatott meg minket is. Megvárta, hogy megtörténjen… Mi nem tudtuk, nem akartuk, de mégis megtörtént. És valamilyen módon Isten mégis jelen van köztünk, nem látjuk, nem érezzük, de mégis mintha megtörte volna életünknek a szokásos ritmusát. Valahogyan meg kellett állítson minket. Túl sokat nyüzsögtünk, mozogtunk, nem tudtunk életünk legfontosabb kérdéseire figyelni, csak a saját érdekeinket követtük. Uram, ha itt lettél volna nem történt volna meg ez a járvány. Uram, ha itt lennél nem éreznénk a magányt, az esendő voltunkat, az élet banalitását, az elszalasztott lehetőségeket.

   Ma is furcsa számunkra Isten viselkedése. Megvárja, hogy bizonyos események megtörténjenek az életünkben. Neki van türelme, nem siet, nem kapkodik. Jézus személyének a titka: bár tudja barátjának, Lázárnak a súlyos betegségét, még a füle botját sem mozdítja meg. Amikor meggyógyította Péter anyósát, akkor egyszerűen otthagyta a távolról érkező betegeket. Eggyé válik emberi érzelmeinkben, de másik oldalról egy marad az Atyával. Ő az Atya titkainak az őrzője, megfejtője, beteljesítője.

   Ezekben a napokban minket is a betegség, a halál témája foglalkoztat. Nem tudjuk kikerülni, nem tudjuk elodázni ezt a kérdést. Vajon Isten ennyire távol került tőlünk? Még mindig ezen rágódunk, de valószínű, hogy bűneink miatt érezzük ezt. A régiek a betegséget, a halát a bűnnel hozták összefüggésbe, ma az ember különböző okokat keres a problémáira, próbálja egy tőle életidegen okkal magyarázni a tragédiáját. A bűn miatt szakadt ránk a betegség és a halál. Jézus megváltó halála által hozta el számunkra az üdvösséget. Akik elismerik vétkeiket, megtérnek, azokat Isten a feltámadás dicsőségében részesíti.

   Lázár testvérei nem tudják megérteni, hogy Jézus miért nem kivételezett velük. Mai logikánk szerint Jézus köteles lett volna segíteni barátján. Milyen barát az, aki nem vesz tudomást barátjának a szenvedéséről? Ő, aki annyi embert meggyógyított, miért nem tesz kivételt barátjával? Isten miért engedi meg, hogy a jók is szenvedjenek a rosszakkal együtt? Megéri jónak lenni, ha ugyanúgy, ne adj Isten, még jobban kell szenvedjünk, mint a rosszak?

   Jézus nem tesz kivételt senkivel. Mindenkinek, jónak, rossznak meg kell tapasztalnia a lélek sötét éjszakáját, amikor egyedül maradunk a szenvedésünkkel, amikor senkinek a jelenléte nem tud vígaszt, békét nyújtani. Lelkünk mélyére többre vágyunk, mint egy egy emberi vigasztalás, megértés, részvét. Isten után szomjazunk, aki elrejti arcát előlünk.

   Egy zsidó rabbi gyermekei bújócskást játszottak egymással. Egy kis idő múlva az egyik gyermek elkeseredetten fut a papájához. Elbújtam, de a testvérem nem keresett tovább. A rabbi könnyezni kezdett: ugyanígy vagyunk Istennel is, Ő elrejtőzött, és mi nem keressük.

   Kedves testvéreim a sötétség órája már lejárt, induljunk el, keressük Istent. Isten vár minket, azt akarja, hogy üdvözüljünk. Az üdvösséghez képest minden földi jólét, siker, elismerés édes-kevés. Isten nem rangokkal, kiváltságokkal akar megajándékozni minket, hanem a saját életével. Ezért azonban küzdeni kell. Az üdvösséget nem olcsón kaptuk, és nem olcsón fogjuk megszerezni. Kalkuttai Teréz anya szavaival zárjuk elmélkedésünket:

Az ÉLET egyetlen esély – vedd komolyan,
Az ÉLET szépség – csodáld meg,
Az ÉLET boldogság – ízleld meg,
Az ÉLET álom – tedd valósággá,
Az ÉLET kihívás – fogadd el,
Az ÉLET kötelesség – teljesítsd,
Az ÉLET játék – játszd,
Az ÉLET érték – vigyázz rá,
Az ÉLET vagyon – használd fel,
Az ÉLET szeretet – add át magad,
Az ÉLET titok – fejtsd meg,
Az ÉLET ígéret – teljesítsd,
Az ÉLET szomorúság – győzd le,
Az ÉLET dal – énekeld,
Az ÉLET küzdelem – harcold meg,
Az ÉLET kaland – vállald,
Az ÉLET jutalom – érdemeld ki,
Az ÉLET élet – éljed!

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…