1. december, 2021Igehirdetések Meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.



Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.

Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték:

„De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”

„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.

Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Máté Evangéliuma 15, 29-37

      Csodálatos Jézus figyelmessége, nemcsak a nép lelki, szellemi igényét elégítette ki, hanem meghívta egy nagy közös étkezésre. Első látásra képtelenségnek látszik ennyi embert megetetni. Hét hal és egy pár hal nem ideális egy nagy lakoma megtartására. Jézus mégsem esik kétségbe, hanem cselekszik, és megáldja az eledeleket. Tudományosan is kimutatták, hogy a megáldott víz kristályai rendezettek. Amikor megáldjuk az eledeleket, akkor kivonjuk őket a hétköznapi használatból és lelki eledellé szenteljük fel. Ez már nemcsak a testi szükségletünket elégíti ki, hanem lelki igényünket is kiszolgálja.

      A második kenyérszaporítás alkalmával Jézus már nem vonja be az apostolokat a csoda létrehozásában, hanem egyedül áldja meg őket, és szétosztja őket az apostoloknak, akik utána a népnek.

      Jézus eukarisztikus lakomájára nem szoktak tömegesen özönleni. Még a hitetlenek is érzik, hogy nem egy hétköznapi lakomáról van szó. Valamikor a felnőttkor kezdetén járulhattak a hívek szentáldozáshoz. Fontos volt, hogy a hívek tudatosítsák magukban, nem egy hétköznapi ostyát vesznek magukhoz, hanem lelki eledelt, amelyben már az anyag átváltozott Krisztus testévé. Ahogyan mindennap kenyérre van szükségünk az étkezések között, ugyanúgy szükségünk van a lelki táplálékra, hiszen enélkül nem tudunk hatékony keresztény életet élni. Krisztus teste megszentel, átalakít bennünket. Az egyházatyák azzal próbálták megértetni a keresztényekkel, hogy mi történik az átváltoztatáskor, hogy a hétköznapi étkezést vették alapul. Amikor étkezünk akkor az ételt a testünk átalakítja szerves táplálékká, amikor áldozunk akkor fordítva történik. A magunkhoz vett Krisztus teste alakít át minket, épít bele az Egyház közösségébe. 

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom